Barátokkal menni? Nyugodtan!
Sokáig ódzkodtam attól, hogy barátnőkkel menjek állításra. Féltem, hogy ha tudom, min dolgoznak, az majd befolyásolja a szerepem vagy a megéléseimet és azt akartam, hogy ne legyen bennük kétely az állítás validitásával kapcsolatosan. Ma már tudom, hogy ettől nem kell tartani. Egyrészt lehet, hogy egyáltalán nem hív be a tér – tehát nem leszek szereplő és így esélyem sincs rátenni a saját gondolataimat az állításra.
Másrészt gyakran olyan transzgenerációs történetek kerülnek felszínre, amikre senkinek sem volt rálátása, vagy éppen olyan esemény bontakozik ki, amire senki sem számított. Szóval a tudás, a háttérismeret semmit sem számít a családállításban.
Több mint száz alkalom után is úgy érzem, van még dolgom ezzel a módszerrel és nem tudom, hogy ez valaha megváltozik-e. Nem csodaszer (bár csodálatos felismeréseket és élményeket tartogat), de egy olyan eszköz, ami ha jó kezekben van, akkor képes évtizedes, évszázados elakadásokat feloldani. Ami viszont talán a legfontosabb: a családállítás nem megoldja helyettünk a dolgokat, hanem segít meglátni, mi az, amit végre ideje elengednünk. Új nézőpontot ad és azt az erős, belső meggyőződést, hogy nem vagy egyedül és soha nem is voltál – a felmenőid büszkék rád. Olvass még a témában
