Terapeuták, mi volt az a pillanat, amikor azt mondtad: „Nem ítélkezem, de azért atyaég!”

Írta Szőke Angéla 2025.01.16.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Ha az embernek az a munkája, hogy mások lelki gondjain próbál segíteni, akkor hallhat durva dolgokat, de az alábbi tíz sztori még a szakembert is meglepte.

1. A fizetés

Törvényszéki pszichológusként rengeteg esetet látok, amikor a szülők egymás ellen hangolják a gyerekeiket. Egyszer egy négyéves kisfiú mondta, hogy szereti az apukáját és hiányzik is neki, de nem akar találkozni vele, mert nem fizeti a tartásdíjat. Ezt nyilván nem a gyerek találta ki és ugyan ez nem szép dolog, de ettől még az anyának nem volna szabad eltiltani a fiút az apjától.

„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat”: amikor a nagyszülő átlépi a határt

2. A mondat

Az én dolgom, hogy meghallgassam az illetőt és próbáljak neki segíteni, az ítélkezés a bíró dolga. Abban az esetben viszont, amikor egy középkorú férfi azt mondja, hogy semmi nem izgatja fel jobban, mint egy kislány használt bugyija, képtelenség nem ítélkezni felette. Ugyanúgy folytattam az illetővel a munkát, együttérzéssel és tisztelettel álltam hozzá, mert professzionális vagyok, de a pedofília olyan terület, ami felkavar még egy ilyen régi motorost is, mint én.