Egy szerettünk halála
Egy házastárs, szülő vagy gyermek elvesztése talán a legmélyebb fájdalom, amit egy ember megélhet. Minden nap gondolunk rájuk, szeretnénk hozzájuk szólni, keresni vagy felívni őket, és a tény, hogy nem tehetjük ezt meg, újra és újra emlékeztet bennünket a maguk után hagyott űrre.
A feldolgozásban segíthet ha „megengedjük” magunknak a gyászt, szánunk rá egy adott időintervallumot, amikor felelevenítjük a közös emlékeket, hitünk szerint imádkozunk, pozitív, szeretetteljes gondolatokat küldünk feléjük – majd lezárásként tudatosan visszatérítjük magunkat a mindennapi életbe. Ezt a rituálét rendszeresen végezhetjük napi/heti szinten, egészen addig, amíg csak érezzük.
