Mondják, hogy a déli emberek azért vidámabbak nálunk, mert ott többet süt a nap. Talán van is ebben valami. De akkor hogy lehet, hogy a lengyeleknek, letteknek, szlovákoknak jobbak a boldogságmutatóik? Vagy nézzük a dánokat. Ők miért boldogabbak nálunk? Mit tudnak, amit mi nem?
Miért pont a dánok?
A boldogságkutatókat már meg sem lepi, hogy a dánok minden évben a ranglista elején végeznek. Tudnak valamit, amit mi nem, amit már elfelejtettünk, vagy soha meg sem tanultunk – azt, hogy a boldogságért nekünk is meg kell dolgoznunk.
A dánoknak van egy technikájuk, egy jól bevált módszer vagy inkább életmód, amelyre külön szavuk is van: ez a hygge. A hygge egy életérzés, egy lélekállapot, egy olyan pillanat, amiben a boldogság előmerészkedhet lelkünknek abból a sarkából, ahova beparancsoltuk.
A hygge pillanata mindig közösségi élményekhez kapcsolódik. Ha egy család leül a kandalló elé beszélgetni, az hygge. Ha a barátok vidáman együtt túráznak, az is hygge. Ha két barátnő beül egy kávéra munka után, hygge. A barátságos, meghitt közös együttlét minden formája hygge – életmódjukkal pedig a dánok minél több ilyet építenek be a mindennapjaikba. Odafigyelnek rá, hogy ne otthon kuksoljanak a négy fal között, vagy ha igen, akkor ne egyedül tegyék. Apropó vagy program mindig adódik.
Azon kívül, hogy ezek a közös élmények jó programok lehetnek, egyéb fontos szerepük is van: létrehozzák és fenntartják a társadalom kisközösségi kapcsolatait, életformává válik az együttlét, a közös tevékenység, a másikra való odafigyelés, a tolerancia.
A jó szociális kapcsolatok pedig jó stresszoldók, folyamatos visszajelzést adnak arról, kik vagyunk és milyen szerepünk van a közösségben, ezzel emelik és pontosítják az énképünket, sőt, erősítik az immunrendszert is. Ha pedig jobb az immunrendszerünk, hosszabb, kiegyensúlyozottabb és egészségesebb életre számíthatunk. A hygge egy olyan társadalmi jelenség, amely a dán kultúra részévé vált, alappillérként összetartva a közösséget.
Mi mások vagyunk?
Hányszor hallottad már, hogy kollégád vagy csoporttársad egy hosszú, nehéz nap végén felsóhajt: „Másra sem vágyom, csak hogy végre hazaérjek, és magamra csukjam az ajtót…”
Talán te magad is így vagy ezzel, és ahelyett hogy péntek este innál egyet a kollégákkal, menekülsz haza, a jó kis kanapédra a kedvenc könyvedhez vagy sorozatodhoz, pedig végre kikapcsolódhatnál és jó társaságban lehetnél.
Ha erőt veszel magadon, ha hazaérve nem csak lezuttyansz a tévé elé a vacsorával, hanem megadod a módját, körbeveszed magad a szeretteiddel és ha egymásra figyeltek, akkor máris ott a lehetőség a hyggére, a boldog pillanatokra.
És minél több boldog pillanatot élsz meg, annál boldogabb ember vagy, nem igaz?