Biztosan ismerős a tipikusnak mondható helyzet: a pár női tagja irányítja a háztartást, ő osztja be a pénzt és dönt minden fontos dologról, a férfi pedig amolyan boldog passzivitásban éldegél. Láttunk már ilyet. Akár még kényelmesnek is hihetnénk az efféle forgatókönyv szerinti életet, már ha mindkét félnek megfelel a rá osztott szerep.
Valójában azonban nem úgy élnek, mint egy felnőtt pár, hanem mint anya és gyermeke: az egyiké a felelősségteljes felnőtt szerep, a másiké a gondtalan gyereké.
Általában a nők a felnőttek
A nők gyakran egyedül maradnak a felnőtt szereppel és érettebb társra vágynak. A gyerek szerepét magára öltő férfi pedig úgy érezheti, hogy bármit csinál, soha nem elég jó. Így a kezdetben kényelmesnek tűnő leosztás sok konfliktus forrásává válhat.
Jellegzetes, hogy a felnőtt szerep jut leggyakrabba a nőknek, a gyereké a férfiaknak. Sok férfi azért kerül bele ebbe a szerepkörbe, mert már gyerekkorában sem várták el tőle, hogy felelősséget vállaljon. Később boldog agglegényként büszkén hangoztatják önállóságukat, amely mögött sokszor a bizonytalanság van, hogy nem tudják, hogyan teremtsenek közös otthont valakivel. Olvass még a témában
Ha találkoznak egy olyan nővel, aki átveszi a felnőttek szerepét, vagyis dönt, felelősséget vállal és összetartja az otthont, az megnyugtató számukra és boldogan válnak újra gondtalan gyerekké. Cserébe elviselik a „felnőtt” utasításait, dorgálását („már megint nem dobtad ki a szennyest” vagy „a hűtőben a kék dobozban találod a vacsorád, nehogy valami mást egyél meg!”)
