A húszas éveim elején teljesen újjáépítettem a baráti körömet, ami esetemben azt jelentette, hogy összesen három komolyabb barátnőm maradt. Azóta eltelt tíz év, és a három barátnőből már csak egy maradt, de újak léptek az életembe. Továbbra is annak vagyok a híve, hogy inkább kevesebb emberrel ápoljam a kapcsolatot, de velük valóban minőségi és tartalmas időt tudjunk egymásra szánni, és ezen nem is tervezek változtatni. Azonban átgondoltam, hogy az elmúlt időben hogyan tudtam a legkönnyebben, mondhatni észrevétlenül új barátokra szert tenni, hiszen az életünknek ezt a részét is lehet tudatosan alakítani – már, ha szeretnénk.
A közös élethelyzet összehoz minket
Minden életkornak megvannak a maga sajátosságai, és óhatatlanul is együttérzünk azokkal, akik hozzánk hasonló cipőben járnak. Iskolás korunkban nem véletlenül keressük más diákok társaságát: ők értik meg, milyenek a húzós vizsgák, mekkora dilemma a továbbtanulás, vagy éppen miért érdemes diákmunkát vállalni. Bár ezek a barátságok sokszor tiszavirág életűek, néha jó ötlet őket feleleveníteni, akár felnőttként is. Lehet, hogy ekkorra már semmi közös nem maradt bennünk, de az is lehet, hogy az azonos nevező megmaradt, és ilyen esetben a régi barátságokban is ott a fejlődés lehetősége.
Anyácsai-tó: csend és nádas fél órára Budapesttől
Felnőttként többször kerülünk olyan élethelyzetekbe, amik újak és furcsák. Ilyen például az, amikor bekerülsz egy új munkahelyre, másodállást vállalsz, vagy akár várandós leszel és édesanya. Én semmi pénzért nem cserélném el az itthoni munkahelyemet, azonban azt bánom, hogy online nem igazán tudom megismerni a kollégáimat. Szemben a párom, akinek több száz munkatársa van, és néhány havonta teljesen új emberekkel dolgozik, az évek során óhatatlanul is szert tett új barátokra, pusztán a munkája révén. Érdemes tehát a munkahelyeden is nyitott szemmel járnod, hiszen ha valahol, akkor ott igazán könnyű ismeretségeket kötni.
