Valakinek igazán szólnia kellene ezeknek a férfiaknak: a portörlésért, a mosogatásért és a vacsora főzéséért nem jár érem. A nők ezeket ugyanis nem tegnap óta csinálják. Sokszor teljes munkaidő mellett, gyerekneveléssel fűszerezve, lelki menedzserként is működve. És érdekes módon nemigen látni posztokat arról, hogy valaki glóriát kérne azért, mert reggeli készítés közben még bepakolta a mosogatógépet, és a növényeket is megöntözte.
A házimunka ugyanis nem női feladat, hanem közös élet közös felelőssége.
Egy otthon működtetése nem valami kötelezően női szerepkör, amit a férfi időnként „átvállal”, hanem két felnőtt ember közös tere, amelyhez mindkettőjüknek köze van. Aki ezt még mindig úgy értelmezi, hogy „besegít”, valójában azt mondja ki: alapjáraton nem az ő dolga. Mintha a házimunka úgy működne, hogy valaki (értsd: a nő) elvégzi, és néha nagy kegyesen csatlakozik hozzá a férfi.
Ez pedig messze van attól az egyenrangúságtól, amit 2025-ben már igazán nem kellene magyarázni. Olvass még a témában
A probléma nem az, hogy férfiak házimunkát végeznek. Az szuper, az kell, az alap. A probléma az, hogy ezt sokan teljesítményként adják elő. Mintha az, hogy kipakolták a mosogatógépet, egy gesztus lenne a partner felé, nem pedig az adott háztartás normál működésének része. Mintha egy nőnek hálásnak kellene lennie azért, hogy valaki ugyanabban az otthonban ugyanúgy felnőttként viselkedik.
És itt van a lényeg: attól még, hogy egy férfi megcsinál egy házimunkát, önmagában nem lesz főnyeremény. Nem lesz „korszerű férfi”, nem lesz különleges, nem lesz dicséretért kiáltó példakép. Egyszerűen csak nem esik a vállalhatatlan kategóriába.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
