Egyre több poszt jön szembe velem mostanában az interneten, ahol férfiak büszkén, már-már ünnepélyes, önmagukat is megható hangnemben számolnak be arról, hogy bizony ők is „besegítenek” a háztartásba. Leírják, milyen hősiesen megmondták a beteg párjuknak, hogy feküdjön csak le, majd ők megcsinálják a reggelit. Hogy mire a nő hazaért a munkából, képzeljük, már el is mosogattak. És ők ezt úgy adják elő, mintha most találták volna fel a spanyol viaszt, mintha ezzel átléptek volna valami különleges férfi-beavatási szertartást, vagy minimum progresszív forradalmárok lennének, akik megelőzik a saját korukat.
Csakhogy mindeközben valójában nem tettek mást, mint a legalapvetőbb minimumot. És attól még, hogy erről poszt születik, nem lesz több annál. Legfeljebb kicsit nevetségesebb.
Valakinek igazán szólnia kellene ezeknek a férfiaknak: a portörlésért, a mosogatásért és a vacsora főzéséért nem jár érem. A nők ezeket ugyanis nem tegnap óta csinálják. Sokszor teljes munkaidő mellett, gyerekneveléssel fűszerezve, lelki menedzserként is működve. És érdekes módon nemigen látni posztokat arról, hogy valaki glóriát kérne azért, mert reggeli készítés közben még bepakolta a mosogatógépet, és a növényeket is megöntözte. Olvass még a témában
Ha ezt az 5 jelet tapasztalod magatokon, a válás lehet a legjobb út – szakértők szerint
Történetek nőktől: Miért döntöttem úgy, hogy nem leszek teljes állású nő egy részmunkaidős kapcsolatban
Szerelmet hozó tárgyak a lakásban, a feng shui szerint
„Szőrös vagyok, de nem kicsit, durván.” -Mitől szoronganak a férfiak az ágyban?
A házimunka ugyanis nem női feladat, hanem közös élet közös felelőssége.
Egy otthon működtetése nem valami kötelezően női szerepkör, amit a férfi időnként „átvállal”, hanem két felnőtt ember közös tere, amelyhez mindkettőjüknek köze van. Aki ezt még mindig úgy értelmezi, hogy „besegít”, valójában azt mondja ki: alapjáraton nem az ő dolga. Mintha a házimunka úgy működne, hogy valaki (értsd: a nő) elvégzi, és néha nagy kegyesen csatlakozik hozzá a férfi.
Ez pedig messze van attól az egyenrangúságtól, amit 2025-ben már igazán nem kellene magyarázni.
A probléma nem az, hogy férfiak házimunkát végeznek. Az szuper, az kell, az alap. A probléma az, hogy ezt sokan teljesítményként adják elő. Mintha az, hogy kipakolták a mosogatógépet, egy gesztus lenne a partner felé, nem pedig az adott háztartás normál működésének része. Mintha egy nőnek hálásnak kellene lennie azért, hogy valaki ugyanabban az otthonban ugyanúgy felnőttként viselkedik.
És itt van a lényeg: attól még, hogy egy férfi megcsinál egy házimunkát, önmagában nem lesz főnyeremény. Nem lesz „korszerű férfi”, nem lesz különleges, nem lesz dicséretért kiáltó példakép. Egyszerűen csak nem esik a vállalhatatlan kategóriába.
