Poharak
Aki egyszer volt pultos, az mindig pultos marad, én legalábbis mindig fogom az asztalom – és a környező asztalok – üres poharait és a pultra teszem. Minden alkalommal, mert ez nagy segítség olykor.
Hotel
A szobalányok élete nem fenékig tejfel, ezért bárhol is szállok meg, az utolsó napomon lehúzom az ágyat, a piszkos törölközőket egy kupacba rakom és a wc papírt meghajtom háromszög alakban. Minden nap hagyok egy kis jattot, mert tudom, hogy nem minden nap ugyanaz a személy takarítja a szobákat és velem is előfordult, hogy egy hétig takarítottam egy kedves vendég után, aki pont a szabadnapomon távozott és a borravalómat a kollégám kapta.
Olvass még a témában
Végtelen türelem
Tiniként egyetlen nyarat dolgoztam egy gyorsétteremben, ami alapvetően változtatta meg szolgáltató szektorban dolgozó emberekhez való hozzáállásom, és úgy összességében az emberekről alkotott véleményem. Sosem felejtem el, mennyire bunkók tudtak lenni a vendégek és a felettesek. Állandóan olyan dolgokért hibáztattak minket, amikről nem tehettünk, nagy forgalomra voltunk dolgozók nagyon kevesen és a munkakörülményeink sok esetben nem voltak ideálisak. Azóta sosem panaszkodom, ha bárhol, bármilyen étteremben rendelek: akkor sem, ha késik az étel, akkor sem, ha elrontották a rendelést. A dolgozókkal mindig végtelenül türelmes és kedves vagyok, ha az étel rossz, nem rajtuk töltöm ki a mérgem.
A cikk folytatódik, lapozz!
