A Szex és New York korszakalkotó sorozat volt, ami szerves részévé vált a popkultúrának, és olyan témákat vetett fel, amelyekről addig csak suttogva, vagy egyáltalán nem lehetett beszélni.
Nemrég azonban, amikor egy nagy adag nosztalgiától fűtve elkezdtem újranézni a sorozatot, többször is hagyott keserű szájízt bennem egy-egy epizód. Azt hiszem, nemcsak azért, mert időközben én érettebb lettem, hanem azért is, mert a világ megváltozott körülöttünk, és sok mindenről – szerencsére – másképpen gondolkodunk.
Az például csak egy dolog, hogy 15 évesen, vidéki kisvárosban, jóformán még internet előtti korban élő lányként fogalmam sem volt, hogy mi vagy ki az a Manolo Blahnik, felnőttként pedig Carrie cipőmániáját inkább kissé nevetségesnek tartom. Ugyanakkor emiatt még nem temetném a sorozatot: tudom, hogy sokaknál már az kiveri a biztosítékot, hogy a főszereplő nők egy átlagos magyar falu éves költségvetését költik minden hónapban szandálokra, de szerintem ezt írjuk a szórakoztató-faktor kedvéért megengedett túlzások számlájára. Nagyjából úgy, mint azt, hogy a Jóbarátok szereplői egy tágas, napfényes lakásban élhetnek. Nyilván nem realisztikus, de nem is egy dokumentumfilmet nézünk. Olvass még a témában
Az már sokkal jobban zavart, ahogyan a sorozat egyfajta biodíszletként kezeli az LMBTQ karaktereket: Stanford például néha nem tűnik többnek, mint Carrie egy mókás kiegészítőjének, akár valamelyik különös táskája vagy tülldíszes szoknyája, Charlotte esküvőszervezője, Anthony pedig maga a két lábon járó meleg-sztereotípia.
Legalább ennyire dühítő az is, ahogyan Carrie és Big kapcsolata alakul. Mikor először néztem a sorozatot, még azt gondoltam, hogy a nagy szerelmet látom a kis szobám tévéképernyőjén, ami csak a viharok túlélése után teljesedhet be. Felnőttként már értem, hogy Carrie éppen olyan éretlenül viselkedik, mint Big, és a kapcsolatuk dinamikája minden, csak nem egészséges.
Folyamatosan összeugrott a gyomrom attól is, ahogyan Carrie minden beszélgetése a barátaival két forduló alatt a saját problémáira terelődik. Igen, még akkor is, amikor az újdonsült édesanya, Miranda arról beszél, hogy hetek óta nem aludt, és képtelen egyensúlyozni szerepeit egyedülálló anyaként és sikeres ügyvédként. Mindegy két mondatot érdemel, hiszen utána vissza kell térnünk Carrie randijainak témájához.
Nem öregedett jól az az epizód sem, amiben Carrie tönkreteszi politikus exe karrierjét azzal, hogy kiteregeti a rovatában annak szexuális fantáziáit – egy olyan vágyat, amit partnere a hálószobájuk privát szférájában osztott meg vele, és amit soha nem erőltetett, pusztán vágyként megfogalmazott.
Igen, tény, hogy amikor Carrie – az egyébként valóban, nos, nem mindennapi – igényt visszautasította, a politikus szakított vele. Szerintem viszont az, ha két ember szexuálisan nem kompatibilis, még mindig bőven jobb indok a szakításra, mint néhány tucat azok közül az érvek közül, amikért Carrie leírt pasikat a sorozatban.
