Dóra, 36 éves
„Több éve vagyok együtt egy nős férfival, akivel korábban párkapcsolatban éltem.
Ő gyereket akart, én nem. Külön mentünk, neki családja lett, én pedig élveztem tovább a szabadságomat. Pár év múlva újra összejöttünk, és szeretőkként folytattuk tovább a viszonyunkat.
Neki megvan, amit mindig is akart: a család. Nekem az, amit mindig is akartam: a szabadságom. Ez így mindkettőnknek tökéletes.
Járunk moziba, szinházba, kirándulni, hosszú hétvégézni. Mindketten csak a jót kapjuk egymásból. Nekem ennyi elég.”
Szofi, 25 éves
„Számomra nem minden fekete-fehér az életben, így a szeretői viszony sem. Könnyű úgy nyilatkozni, hogy még nem voltam a megcsalt feleség szerepében, de azt tudom, hogy vannak emberek, akiket egymásnak teremtett a sors, és ezt egy házasság sem tudja megakadályozni.
Van úgy, hogy rossz az időzítés és pont akkor találkozik a két fél, amikor az egyikük már kimondta a boldogító igent valaki másnak. De mindenki a boldogságot keresi az életben, és ez sokszor a házasság alatt talál rá bizonyos emberekre.
Tudom, mert velünk is így történt.”
Evelin, 23 éves
„Nős férfi? Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is belekeveredek egy ilyen helyzetbe. Hetekig hadakoztam az érzelmeimmel, hogy ne bonyolódjunk bele a dologba, mert erkölcsileg sehogy sem tudtam megemészteni magamban. Aztán volt egy pont, ahol az érzelmeink átvették az irányítást, és ezt az a bizonyos gyűrű sem tudta megakadályozni. Életem legszebb hónapjai voltak, de rájöttem, hogy egy ilyen viszonynak nincs jövője, mert hosszú távon mindenki csak sérül benne. Viszont ebben az időben boldogabb voltam, mint valaha, és rengeteget tapasztaltam… Talán ekkor váltam igazi nővé.
Hogy milyen lehetett a feleségnek? Ma már nem érdekel. Úgy gondolom, hogy kettőjük hibája volt, hogy én egyáltalán képbe kerülhettem. A probléma nem én voltam, hanem más, amiről azt hitték, jobb, ha nem beszélnek.”