12. bejegyzés: Csak ezt ne! – avagy mi az, amit sose mondj egy szingli lánynak

Írta: ,

Úgy vettem észre, hogy általában kétféle szingli lány létezik: azok, akiknek meg se kottyan egy kis egyedüllét, és azok, akik minél hamarabb szeretnék megtalálni az Igazit, a Nagy Őt, a mindent elsöprő szerelmet. És bár a környezetemnek magabiztosan állítottam, hogy én az első csoport tagja vagyok, el kell ismernem, időnként én is szívesen belebotlottam volna a másik felembe. Ez pedig csak még inkább megerősödött, miután nemrég sikerült egy elég meghökkentő felfedezést tennem.

Csütörtök este eldöntöttem, hogy kényelmesen hátradőlök, kifestem a körmömet, és végre nekiállok kiolvasni azt a könyvet, ami már két hete áll az íróasztalomon. A dologból persze végül nem lett semmi, ugyanis a figyelmemet rögtön elterelte egy aprócska bejegyzés, amikor még egy utolsó pillantást vetettem a Facebookomra. A legelső szerelmem, Márk, kapcsolatban van, és mindenhol azt hangoztatja, hogy megtalálta élete szerelmét. Persze ez az "eget rengető" hír egyáltalán nem hatott meg, hiszen a nyári osztálytalálkozón rá kellett döbbennem, hogy mi ketten annyira passzolnánk össze, mint forró csoki a húslevessel. Viszont miközben végigklikkeltem a lány képeit (mert a kíváncsiságomat azért nem tudtam leküzdeni), eszembe jutott, hogy Márk már a második. A második exem, aki továbblépett, vígan éli az életét, és családalapításon töri a fejét.

Na nem mintha olyan sok exem lenne, de elkezdtem felidézni az összes srácot, akikkel valaha is több volt közöttünk, ugyanis tudni akartam, vajon velük mi a helyzet. Ott volt Andris, akivel körülbelül egy hónapig tartott a "kapcsolatunk", aztán közös megállapodással úgy döntöttünk, hogy többet nem találkozunk. A Facebooknak köszönhetően 2 perc alatt megtudtam, hogy másfél éve van barátnője, és tervei szerint ez még sokáig így is marad. Aztán eszembe jutott Krisztián; vele kétszer randiztam még a középiskolában, és szinte végig néma csend volt a találkáinkon. Na, hát ő sem egyedülálló már.

Tehát, nagyjából minden exem kapcsolatban van. Az összes srác, akivel valaha is átléptük a barátság küszöbét, megtalálta élete szerelmét. Lehet, hogy ez a szuperképességem? Megismerkedek valakivel, összejövünk, aztán szakítunk, és hipp-hopp: ő már meg is találta az Igazit. Tisztára, mint a Kabalapasi című filmben, csak nekem nem kell hozzá ágyba is bújnom velük – és remélhetőleg megátkozva sem vagyok. Bár ha lehetne képességet választani, biztosan mást kérnék, mert ezzel úgy sejtem, nem lehet túl fényes karriert befutni. Ráadásul még az a kósza gondolat is eszembe jutott, hogy én vagyok a szakítások "vesztese". Mert állítólag mindig van egy vesztes. Ilyen életvidám elmélkedés mellett talán mondanom sem kell, hogy 2 percnél több időbe telt, mire sikerült álomba szenderülnöm. Akkor még nem tudtam, hogy szerencsére 24 órán belül teljesen megváltozik a véleményem.

Idegesítő beszólások csokorba szedve

Mióta beköszöntött a szeptember, nem volt túl sok kedvem nekivágni a pesti éjszakának és kabátban üldögélni valamelyik bár előtt. A legjobb barátnőm, Kitti, viszont egész más véleményen van: szerinte az időjárás maximum a ruhánkat szabhatja meg, a szórakozást nem veheti el tőlünk. Végül az eső, a sártócsák és egy hirtelen jött megfázás hatására belement, hogy ezúttal lazább programot válasszunk, bár azt határozottan kijelentette, hogy cserébe legközelebb muszáj valami őrültséget csinálnunk.

Néhány hete a kedvedért leszólítottam egy vadidegen srácot, és még karaoke-ztam is veled egy buliban. Szerintem egy időre kimaxoltuk az őrültségeket – válaszoltam neki viccelődve, miközben bevittem a nappaliba az estéhez szükséges hozzávalókat: két poharat, egy üveg bort, és egy kevés chipset. Az biztos, hogy jövő héten még csak ránéznem sem szabad az édességekre, hogy kiegyenlítsem az "egészség számlát".

Az este úgy indult, mint bármelyik csajos parti. Átdumáltuk, mi a helyzet a munkával, a közös ismerőseinkkel, aztán következett a kihagyhatatlan szerelmi kibeszélő show. Bevallom, egy kicsit mindig is irigyeltem Kittit a lazasága miatt. Nem mintha nem lett volna még kapcsolatban, de mióta ismerem, legtöbbször szingli volt; és határozottan azok táborát erősítette, akiknek ezzel az égvilágon semmi problémájuk nem volt. A szakítások után csak szimplán vállat vont, letörölte a srácot Facebookon, az üzenőfalán pedig egyetlen szomorkodós YouTube videót sem találni, az egyszer biztos. Sosem hallottam még, hogy az "Eljegyeztük egymást" és a "Kisbabánk lesz" bejegyzések miatt panaszkodna – egyszerűen csak felkapta a táskáját, és elindult szórakozni egy kicsit. Így hát eléggé meglepődtem, amikor közölte, hogy már kezd egy picit besokallni a sok jó tanácstól, amit a kapcsolatban élő ismerősei osztogatnak. Az este végére pedig össze is állt a mi kis 5 pontos listánk azokról az idegesítő dolgokról, amikkel mindenki szingli találkozik – és amitől egytől egyig falra másznak.

1. "Nem lehet, hogy túl válogatós vagy?"

Olyan mókás, hogy tinédzserként mindenkitől azt hallgattam, hogy sose állapodjak meg olyan személy mellett, akivel nem tudom elképzelni a közös jövőmet. Bezzeg most, hogy a mérleg átbillent, és közelebb kerültem a 30. születésnapomhoz... Hirtelen én lettem az a lány, aki azért nem talál magának pasit, mert folyton válogat. Persze ezt általában azoktól kapom meg, akik még csak azt sem tudják, pontosan melyik évben születtem, úgyhogy gondolhatjátok, mennyire ismerik a randizós szokásaimat.

2. "Ne aggódj, hamarosan te is találkozol valakivel. Majd amikor a legkevésbé számítasz rá".

Ezzel csak kettő problémám van. Az egyik, hogy én igazából nem is aggódom emiatt. Oké, néha tényleg eszembe jut, hogy 15 év múlva ugyanitt fogok ülni, kezemben egy tábla csokival, és az egyetlen társaságom a tükörképem lesz. De azért nem ekörül forognak a gondolataim 0-24-ben. A másik problémám az, hogy minél többször hallom a "majd amikor nem számítasz rá" mantrát, annál inkább számítok rá. Ez csak nekem tűnik ördögi körnek?

3. "Hogyhogy szingli vagy?"

Hát, azt hiszem, ezt méltán nevezhetjük a tízmilliós kérdésnek. De azért szeretem időnként azt gondolni (és ezzel talán nem vagyok egyedül), hogy az én jövendőbelim épp képzeletbeli sárkányokon küzdi át magát, hogy végül kiszabadíthasson ebből a szürke toronyból – vagyis leegyszerűsítve: az unalmas hétköznapjaimból.

4. "Nem tudom, hogy bírod. Én biztosan kikészülnék, ha ismét randizgatnom kellene."

És így kell elvenni egy szingli nő kedvét attól, hogy elmenjen egy találkozóra. Mert ugye azt már mindenki tudja, mennyi hercehurcával járhat egy randevú: hosszas készülődés, kínos csendek, és az esély, hogy az egyikőtök nem érzi a szikrát. De azt azért hozzá kell tennem, hogy van ennek előnye is. Például az a jóleső izgalom, az első csók, és még ha rosszul is sül el a találka, legalább szereztél magadnak pár vicces sztorit.

5. "Pedig lassan bele kéne húznod, hiszen te sem leszel már fiatalabb."

És íme, a jackpot beszólás, amit minden szingli nő imád hallani. Már csak a "ketyeg a biológiai órád" és a "mikor akarsz így gyereket vállalni" szöveggel kellene megtűzdelni, és meg is van minden összetevő egy elrontott délutánhoz. Az igazat megvallva szerintem mindenki tisztában van az öregedés fázisaival, és az, hogy erre külön emlékeztetnek, még nem fogja lelassítani az idő kerekét.

Kétféle győzelem, többféle díjjal

Kittivel végignevettük az estét, és most először éreztem azt, hogy talán ő sem olyan rendíthetetlen, mint elsőre látszik. Noha eleinte szerettem volna megemlíteni neki a párkapcsolat-teremtő szuperképességemet és azt, hogy minden szakításomnak én lettem a vesztese, mégis meggondoltam magam. Mert nem csak az idegesítő kérdéseket és beszólásokat beszéltük meg, hanem azt is, mennyi szuper előnye van ennek a helyzetnek. Ha most mindkettőnknek lett volna párja, valószínűleg ez az este meg sem történik – akárcsak az őrült karaoke-s buli, vagy a balatoni szabadesésem.

Lehet, hogy nincsenek is vesztesek egy szakításban. Mi van, ha mindenki nyertes? Az egyetlen dolog, ami különbözik, az maga a főnyeremény. Gazdagabbak lettünk a tapasztalatokkal, és míg Ádám vagy Márk díja egy-egy újabb szerelem volt, addig az enyém a mostani helyzetem. Az önállóságom. A barátságaim, amikre sokkal több időm jutott így. A vicces emlékek, amik sosem hagynak el. És az, hogy bebizonyítottam magamnak, még a legnagyobb, szívszaggató befejezés után is képes vagyok tiszta lappal indulni.

Azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy én is győztes vagyok.

Újratervezés: Szerelem

Utolsó bejegyzés: Amikor a legkevésbé számítasz rá, elkezdődik a Happy End szakasz Utolsó bejegyzés: Amikor a legkevésbé számítasz rá, elkezdődik a Happy End szakasz

60. bejegyzés: Szinglinek lenni nem is olyan könnyű! – a randizás rögös útjain barangolva 60. bejegyzés: Szinglinek lenni nem is olyan könnyű! – a randizás rögös útjain barangolva

59. bejegyzés: Az a bizonyos testvéri szeretet – ezért szuper tesókkal felnőni 59. bejegyzés: Az a bizonyos testvéri szeretet – ezért szuper tesókkal felnőni

58. bejegyzés: Amikor te vagy az utolsó szingli a csapatban... 58. bejegyzés: Amikor te vagy az utolsó szingli a csapatban...

57. bejegyzés: Mese a hétköznapokban – amikor az életed „filmmé” változik 57. bejegyzés: Mese a hétköznapokban – amikor az életed „filmmé” változik

56. bejegyzés: Az élet fiú lakótársakkal – rossz hangulat ellen 56. bejegyzés: Az élet fiú lakótársakkal – rossz hangulat ellen

55. bejegyzés: Csalódás a köbön: amikor a barátnőd az exeddel jön össze… 55. bejegyzés: Csalódás a köbön: amikor a barátnőd az exeddel jön össze…

54. bejegyzés: Amikor a változás szele lavinát borít rád… 54. bejegyzés: Amikor a változás szele lavinát borít rád…

53. bejegyzés: Az albérletkeresés bonyodalmai, és egy új lakótárs felbukkanása 53. bejegyzés: Az albérletkeresés bonyodalmai, és egy új lakótárs felbukkanása

52. bejegyzés: Hétköznapi szupererő – A tiéd mi? 52. bejegyzés: Hétköznapi szupererő – A tiéd mi?

51. bejegyzés: A ház, ami felépített téged – Nosztalgikus utazás a világ legjobb helyére 51. bejegyzés: A ház, ami felépített téged – Nosztalgikus utazás a világ legjobb helyére

50. bejegyzés: Fiúk az életünkből – avagy 8 ex-típus, akit mindenki ismer 50. bejegyzés: Fiúk az életünkből – avagy 8 ex-típus, akit mindenki ismer

47. bejegyzés: Na ne már, Murphy! – Amikor minden egyszerre üt be 47. bejegyzés: Na ne már, Murphy! – Amikor minden egyszerre üt be

46. bejegyzés: Az egyik fél mindig jobban szeret? 46. bejegyzés: Az egyik fél mindig jobban szeret?

44. bejegyzés: Bizalom egy kapcsolatban – Megelőlegezzük, vagy ki kell érdemelni? 44. bejegyzés: Bizalom egy kapcsolatban – Megelőlegezzük, vagy ki kell érdemelni?

43. bejegyzés: Így kezd el megváltozni az életed egy kapcsolat miatt 43. bejegyzés: Így kezd el megváltozni az életed egy kapcsolat miatt

42. bejegyzés: A „majdnem barátnő” státuszban rekedve 42. bejegyzés: A „majdnem barátnő” státuszban rekedve

41. bejegyzés: A rossz emlékek után – Mikor adjunk második esélyt? 41. bejegyzés: A rossz emlékek után – Mikor adjunk második esélyt?

40. bejegyzés: A szerelem tényleg akkor érkezik, amikor nem keresed? 40. bejegyzés: A szerelem tényleg akkor érkezik, amikor nem keresed?

39. bejegyzés: Amikor te tartod a gyertyát… 39. bejegyzés: Amikor te tartod a gyertyát…