Mi volt az első gondolatod, amikor megkérték a kezedet?

Írta: ,

Mint a mesében: a férfi, akit szeretsz, letérdel, előveszi a csodaszép gyűrűt, és egy romantikus monológ végén megkéri a kezedet, te pedig úszol a boldogságban. Vagy mégsem? Olvasóinkat lánykérős történeteikről faggattuk, és elmesélték, mit éreztek valójában ebben a pillanatban!

Dóra (34), dietetikus Kép forrása: shopstyle.com

1/5 Dóra (34), dietetikus

„Bevallom, már jó ideje vártam. Egyszer szakítottunk is amiatt, hogy 5 év után sem kérte meg a kezemet a szerelmem, és egész egyszerűen nem éreztem azt, hogy velem tervezne, holott már mindketten elmúltunk 30 évesek.

Aztán újbóli egymásra találásunk után 3 hónappal megtörtént a dolog, és nagyon boldog voltam. De jobb lett volna, ha nincs ez a huzavona előtte.

Az első gondolatom az volt: Végreeeee! Akkor ő is annyira szeret, mint én őt!”

Kriszta (28), marketing szövegíró Kép forrása: indiaearl.com

2/5 Kriszta (28), marketing szövegíró

„Hihetetlenül meglepett, és az első gondolatom az volt, hogy mit szól majd hozzá a nővérem – ugyanis 4 évvel idősebb nálam, és nagyon várta már, hogy a pasija megkérje a kezét.

Szörnyű, hogy nem tudtam magam átadni az érzésnek, mégis ez a gondolat gyűrűzött a fejemben egy darabig.

Aztán persze arra koncentráltam, hogy hihetetlen, hogy a szerelmem velem akarja leélni az életét!”

Fanni (31), modell Kép forrása: moncheribridals.com

3/5 Fanni (31), modell

„Mi más járhatna ilyenkor az ember fejében, minthogy »jesszus, az a férfi, akit mindennél jobban szeretek, ugyanannyira szeret engem, és velem akar örökre lenni!«

Akinek nem ez az első gondolata, talán nem is szerelmes igazán, vagy magának sem vallotta be, hogy még nem áll készen a dologra!”

Andi (27), üzletvezető Kép forrása: oncewed.com

4/5 Andi (27), üzletvezető

„Nagyon megijedtem. Bár őszintén szerettem a páromat, és úgy képzeltem, hogy majd egyszer ő lesz a férjem, de még csak 25 voltam, túl fiatalnak éreztem magam.

Persze igent mondtam, de belül rettegtem, hogy akkor hamarosan teljesen el kell köteleződnöm, főleg mert tudtam, hogy ez most nem arról szól, hogy eljegyzés, és aztán majd ki tudja mikor lagzi, hanem, hogy el is kell kezdenem szervezni.

Pár nap alatt lecsengett, és az ijedtség helyett végre boldogságot éreztem!”

Kinga (35), cukrász Kép forrása: junebugweddings.com

5/5 Kinga (35), cukrász

„Sajnos az én történetem nem túl hagyományos. Az első gondolatom ugyanis az volt, hogy nem, nem, nem! Jól elvoltunk a párommal, de többre vágytam ennél, és egy kicsit mindig úgy éreztem, hogy ő jobban akarja ezt az egészet.

De gyáva voltam, és rávágtam az igent, majd két héttel később mondtam meg, hogy mégsem akarom. Szörnyű volt, azt hittem, belehalok, amikor leültünk megbeszélni.

Iszonyúan megbántottam, de azóta eltelt 2 év, és egy hozzá sokkal jobban illő barátnője van, én pedig olyan életet élek, amilyenre vágytam.”