9 jel, hogy mérgező párkapcsolatban élsz – Hány igaz rád is?

Göcző Nóra
Írta: , Frissítve:
9 jel, hogy mérgező párkapcsolatban élsz – Hány igaz rád is?

Kép forrása: farm1.static.flickr.com

Hosszabb-rövidebb idő után minden kapcsolatunkban viselkedésmintákat kezdünk követni. Ezek kétfélék lehetnek: pozitívak és negatívak. A minták alapjában véve nem negatívak. A természetben például olyan minták tartják fenn az élet körforgását , mint az évszakok váltakozása, a fák évgyűrűi, a bolygók keringési pályája. Kapcsolatainkban, párkapcsolatainkban is megfigyelhetők ezek a folytonosan ismétlődő pozitív minták. Szeretünk közösen kikapcsolódni, esténként együtt tévézni. Vannak, akik ezeknek tudatosan nevet is adnak, például „simogatós szerda”, „ölelő kedd”, „dicsérgetős csütörtök” stb. Csupa olyan tevékenység, amely egészséges, s ha kell, gyógyító hatással van a lélekre és a kapcsolatra nézve egyaránt. Sajnos ugyanígy negatív viselkedésminták is előfordulnak, s ezek sokszor észrevétlenül mérgezik meg mindennapjainkat. Néhány hét vagy hónap alatt rombolják az önbecsülést, az általános közérzetet, s az egészségre is kihatnak.

A kompromisszumra képtelen személyek akkor sem engednek szabad utat a másik vágyának, ha abból nekik semmilyen hátrányuk nem származik.

A notórius elutasítók számtalan múltbéli sérelmük megtorlásának eszközeként használják a nem szót. Az ilyesfajta viselkedés szülői mintán is átöröklődhet. Tipikus, hogy egyes szülők azért nem engednek meg valami jót a gyermeknek, mert korábban rosszul viselkedett, rossz jegyet kapott vagy nem ért haza időben.

Ez a jutalmazás helyett büntetésen alapuló nevelés később visszaüthet a gyermek kapcsolataiban, amikor már felnőttként, saját magának kell szerveznie a kapcsolatait.

Szívesen használja majd a megismert módszert zsarolásra, visszavágásra, bosszúra, hiszen pontosan tudja, milyen erős negatív hatása van.

Önmegtartóztatás Kép forrása: sucede.es

Az önfeláldozás súlyosabb formája az önmegtartóztatás, amikor gondolati szinten megjelenik, hogy „nekem ezt nem szabad csinálnom”.

Természetesen nem erkölcstelen tevékenység vagy bűncselekmény kapcsán negatív ez az önmegtartóztatás, hanem olyan apró-cseprő dolgok terén, mely mások számára természetes és hétköznapi.

Például, ha egy anyuka hetente kétszer elmenne jógázni, mert szeretne feltöltődni. Ám úgy érzi, nem teheti meg, mert akkor hetente két órát a férjére kellene hagynia a gyerekeket, aki viszont egész nap dolgozik és este már túl fáradt a kicsikkel járó kötelezettségekkel egyedül megbirkózni.

Ilyenkor az önpusztító önmegtartóztatás helyett érdemes kompromisszumot kötni, a nagyon fáradt apuka is elmehet minden hét en egyik este valahová, ahová ő szeretne.