Csodás titok! Ezért bűvölnek el minket a mesék

Írta: ,

Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (Corvina Kiadó, 2013) című könyvéből idézünk. A könyv a legszebb meséket (Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas, Csipkerózsika…) elemzi abból a szempontból, hogy mennyiben segítik a gyermeki lélek fejlődését. Cikkünkben a mesék legáltalánosabb, legmélyebbre ható tulajdonságait emeltük ki.

Az élet nehézségei

„A gyermekekkel általában nem szokták közölni, hogy a rossz dolgokért az életben többnyire magunkat kell okolnunk: hogy az ember dühében és félelmében bizony hajlamos agresszív, aszociális, önző tettek elkövetésére. Inkább azt szeretnénk elhitetni gyermekeinkkel, hogy eredendően minden ember jó. Csakhogy a gyermekek tudják, hogy ez nem így van, hogy ők maguk sem mindig jók, de még ha jók is, gyakran szeretnének inkább nem azok lenni. 

Változatos formában pontosan ezt a mondanivalót közvetítik a mesék a gyerekeknek: az életben a súlyos nehézségeket nem lehet elkerülni, hanem küzdeni kell ellenük, és ez a harc elválaszthatatlanul hozzátartozik az emberi léthez – de ha az ember nem hátrál meg, hanem kitartóan szembeszáll a váratlan és gyakran igazságtalan megpróbáltatásokkal, túljuthat minden akadályon, és végül győztesen kerülhet ki a harcból.”

Lelki fejlődés

„A mese nemcsak szórakozást nyújt a gyermeknek, hanem fejleszti önismeretét, és elősegíti személyiségének fejlődését. Oly sok szinten szól hozzá, és oly sokféleképpen gazdagítja életét, hogy egyetlen könyv sem vállalkozhat a hatás teljes spektrumának felmérésére. 

A folyamat azzal kezdődik, hogy a gyermek szembeszáll a szüleivel, és fél a felnövéstől; és azzal végződik, hogy a fiatal ember megtalálja önmagát, lelkileg független és erkölcsileg érett személyiség lesz, a másik nem képviselőit többé nem tekinti fenyegető, démonikus lényeknek, hanem jó viszonyt tud velük kialakítani.”

A mese érthető

„A mese nemcsak mint irodalmi forma különleges, hanem azért is, mert a gyermek minden más műalkotásnál jobban megérti. Mint minden nagy művésznek, külön-külön mondanvalója van minden ember számára, de a különböző életkorokban mást és mást jelenthet ugyanannak az embernek is.

Pillanatnyi érdeklődésének és szükségletének megfelelően a gyermek egyazon mesében sokféle értelmet találhat. Ha lehetősége van rá, vissza-visszatér egy-egy meséhez, és újabb jelentésekkel egészítheti ki vagy helyettesítheti a régit.”

Hit a jövőben

„Ha egy gyermek valamilyen oknál fogva nem tudja a jövőjét optimistán elképzelni, fejlődése megreked. Ennek egy szélsőséges példáját figyelhetjük meg az autizmusban szenvedő gyermek viselkedésében.

Az ilyen gyermek nem csinál semmit, vagy időnként heves dührohamokban tör ki, de mindkét esetben ragaszkodik ahhoz, hogy semmit ne változtassanak meg a környezetében és az életkörülményeiben. Mindez azért van, mert képtelen elképzelni, hogy életében bármi is jobbra forduljon.

Amikor egy ilyen kislány egyszer egy hosszú terápia után kilépett autisztikus zárkózottságából, és elgondolkozott azon, hogy milyen a jó szülő, azt mondta: ’hisznek bennem’. Ez arra utalt, hogy az ő szülei rossz szülők voltak, vagyis nem fűztek hozzá reményeket, és nem táplálták benne sem a hitet, hogy bízzon magában és a jövőjében.”

Jó és rossz

„A mesealakok nem ambivalensek, nem egyszerre jók és rosszak, mint minden élő ember. A mesékben ugyanaz a szélsőségesség uralkodik, mint a gyermeki gondolkodásban. Minden ember vagy jó, vagy rossz, nincs átmenet. 

A valóságos emberekhez hasonló, bonyolult és életszerű figurák segítségével a gyermek nem tudná olyan könnyen megérteni a jó és a rossz közötti különbséget, mint a szélsőséges jellemek példáján. Az árnyalatokkal várni kell, amíg a pozitív azonosulások talaján kialakul a viszonylag stabil személyiség.”