Változás
Apám menő vállalkozó volt, aztán jött a válság és elveszítettünk mindent. A bank elvitte a házat, kocsit, egy kis garzonba költöztünk, ahol felfoghatatlan volt számomra, hogy nincs saját szobám. 13 évesen ültem először tömegközlekedési eszközön, előtte kocsival vittek mindenhova. Akkoriban tragédiaként éltem meg mindezt, ma viszont már örülök, hogy így alakult, mert felnyitotta a szemem. A gazdag és a szegény világot is láttam, most felnőttként a kettő között vagyok és semmit nem veszek természetesnek.
A vendég
Orvos vagyok és a magánpraxisomban az egyik gazdag vendégem – egy kitartott cicababa – kifejtette, mennyire élesen látszik, ki hol nőtt fel és ő nem is tud szót érteni azzal, aki „lentről jött.” Mosolyogva elmeséltem neki, hogy egy kis vidéki faluból származom, szegény családból és az egyetem alatt volt, hogy napi egy darab mustáros keksz volt az egész ételem, mert nem volt másra pénzem. A mai napig mosolygok, ha eszembe jut, milyen képet vágott.
Olvass még a témában
Támogatás
Az első munkahelyemen megkaptam az első fizum és izgatottan kérdeztem a többieket, mire fogják költeni. (Én az egyik crossmotorom feltuningolására szántam. Megdöbbentett, mikor a többiek mondták, hogy hazaküldik szülőknek, befizetik a villanyszámla elmaradást, új cipőt vesznek maguknak, megjavítják a rozoga biciklit és gyógyszert vesznek a nagyinak. Nekem természetes volt, hogy a szüleim állnak mindent és mindig mindenre van pénz, azt hittem, ők is csak hobbiból dolgoznak.
A cikk folytatódik, lapozz!
