Nagyító alatt az alakom
Egy kék lepelt tekert körbe rajtam Orsi. Egy szabó-divattervező serény profizmusával hajtogatta körém úgy az anyagot, hogy abból testhezálló ruha lett, azzal a hosszal, ami nekem a legelőnyösebb. Előkapott egy mérőszalagot és kiderült, homokóra alakom van, mert a vállam és a csípőm egy vonalban vannak. Csodás! – gondoltam -, pedig mindig körtének vallottam magam, hiszen viszonylag széles a csípőm, nem túl darázs a derekam, és mellben is átlagos vagyok. És mégis, ideálisak az arányaim? Ez aztán önbizalomtréning a javából!
Ami jól áll egy homokóra alkatú nőnek:
– csónaknyak és V-kivágású dekoltázsok
– vékony övek, a derék legalsóbb pontján hordva (nyújtja a felsőtestet és karcsúsít)
– térdkalácsot még éppen takaró szoknyahossz
– ceruzaszoknyák és A-vonalú szoknyák
– combközépig érő miniszoknyák
– átlapolós ruhák
– rövidujjú esetében: ferdén felfele ívelő ujjhossz, pántos felsők
– blézerek, farmer zakók, nem begombolva
– szükség esetén az alakformáló fehérneműk és harisnyák a barátainkSikerült tehát eloszlatnom néhány régi, beragadt téveszmét önmagammal kapcsolatban és tisztázni az öltözködésem alapjait. Ezentúl, ha ruhavásárló körútra indulok, ki tudom szúrni a színeimet és csak a megfelelő szabásokat viszem magammal a próbafülkébe. Olvass még a témában
Rájöttem, hogy soha nem mi vagyunk kevesek egy ruhához, hanem a ruha kevés hozzánk! És ha így van, nem is méltó arra, hogy magunkra öltsük.
Nem számít, milyenek az arányaid, a genetikád vagy mennyit mutat a mérleg, csak Te számítasz. Van az a kék ruha és az a piros öv, ami kiemel a jellegtelenségből és szupererőkkel ruház fel: lehengerlő nőiséggel, bátor céltudatossággal és az önbizalmadból született lelki békével.
