Stílus / Divat

Egy stílustanácsadás, amit receptre kéne felírni mindenkinek – önbizalomtuning felsőfokon

Egy nő a harmincas éveire azért tisztába kerül önmagával. Legalábbis azt hiszi. Aztán jön egy esemény, amire fel kell öltözni, és hiába akar lehengerlő lenni, a gardróbja hirtelen ellenséggé válik, a fejében zűrzavar lesz és az eredmény a totális kétségbeesés. Na ez az, amiért igenis szükség van némi „előképzésre” stílus terén, hogy minden ruhadarab kiemelje és ne elfedje előnyeinket, hogy bármi, amit felkapunk magunkra, az a személyiségünk kivetülése legyen.

Alapító főszerkesztőként számtalan divateseményen részt vehettem, tisztában vagyok a trendekkel, az alakformákkal, még az évszakelméletet is úgy gondoltam, ismerem. Aztán kiderült, hogy még a saját színeimmel kapcsolatban is tévúton jártam.

Egy találkozó YURKOV Orsival mindig felér egy önbizalom doppinggal. Nyugodt, biztató és támogató személyisége átlendít a feszengésen és utat talál hozzád. Elmeséltem neki, milyen most a gardróbom: többségében sötét és hideg színek uralkodnak, sok a nadrág, a különleges – sokszor dekoltált – top és a blézer. Kedvelem a szaténos, finom anyagokat. Szoknyákban még nem találtam meg a fazonomat. Talán a ceruza. Aztán előkerültek a négy évszak színei. 

Színkendőztünk

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én minden évszakban találok olyan színt, amit el tudok képzelni magamon. Nagy hiba. Mint kiderült, minden színnek vannak hideg és meleg tónusai – nekem a hidegek állnak jól, mint ahogyan a magyar nők nagy többségének. A tavasz és az ősz színei melegek, a nyár és a tél árnyalatai pedig hidegek.

Úgy gondoltam, tévesen, hogy az élénk, vibráló tél az én irányom – hiszen eddig számtalan királykék, tűzpiros és fekete ruhadarabot hordtam. A különböző színű sálakat próbálgatva egyértelmű lett, hogy az élénk, világos nyár az én évszakom, vagyis a finomabb, mosottabb hideg színek emelik ki leginkább az arcomat. 

Orsi szerint hideg, arisztokratikus vonásaim vannak, amiket finom színekkel érdemes kiemelni. Valamit mondott a távolságtartásról is, de azt nem akartam érteni. 🙂

Érdekes megfigyelni, hogy a nem megfelelő színek szó szerint csúnyítják a vonásainkat: karikásabb lesz a szem, betompul a szemszín, jellegtelenné válnak az ajkak, elsárgul a szemfehérje.

Néhány fontos következtetés, amire az évszakelmélet megtanított:

– fekete helyett sokkal előnyösebb számomra a sötétkék
– kerülnöm kell a sötét, meleg pirosakat és pinkeket, helyette az élénk, ámde finomabb hideg pirosak közül válasszak: cseresznye- és eperpiros, púderrózsaszín, korallszín
– a steril fehér helyett a különböző törtfehérek állnak jobban, lehetőleg kis gyöngyházfénnyel
– zöldben csak a finom, hideg zöldek jöhetnek szóba
– ékszerekben az ezüstöt/fehéraranyat fogom választani

A Bien alapítójaként stílustanácsadáson voltam - Erre jutottam a külsőmet és az önbizalmamat illetően


Nagyító alatt az alakom

Egy kék lepelt tekert körbe rajtam Orsi. Egy szabó-divattervező serény profizmusával hajtogatta körém úgy az anyagot, hogy abból testhezálló ruha lett, azzal a hosszal, ami nekem a legelőnyösebb. Előkapott egy mérőszalagot és kiderült, homokóra alakom van, mert a vállam és a csípőm egy vonalban vannak. Csodás! – gondoltam -, pedig mindig körtének vallottam magam, hiszen viszonylag széles a csípőm, nem túl darázs a derekam, és mellben is átlagos vagyok. És mégis, ideálisak az arányaim? Ez aztán önbizalomtréning a javából!

Ami jól áll egy homokóra alkatú nőnek:

– csónaknyak és V-kivágású dekoltázsok
– vékony övek, a derék legalsóbb pontján hordva (nyújtja a felsőtestet és karcsúsít)
– térdkalácsot még éppen takaró szoknyahossz
– ceruzaszoknyák és A-vonalú szoknyák
– combközépig érő miniszoknyák
– átlapolós ruhák
– rövidujjú esetében: ferdén felfele ívelő ujjhossz, pántos felsők
– blézerek, farmer zakók, nem begombolva
– szükség esetén az alakformáló fehérneműk és harisnyák a barátainkA Bien alapítójaként stílustanácsadáson voltam - Erre jutottam a külsőmet és az önbizalmamat illetően
Sikerült tehát eloszlatnom néhány régi, beragadt téveszmét önmagammal kapcsolatban és tisztázni az öltözködésem alapjait. Ezentúl, ha ruhavásárló körútra indulok, ki tudom szúrni a színeimet és csak a megfelelő szabásokat viszem magammal a próbafülkébe.

Rájöttem, hogy soha nem mi vagyunk kevesek egy ruhához, hanem a ruha kevés hozzánk! És ha így van, nem is méltó arra, hogy magunkra öltsük. 

Nem számít, milyenek az arányaid, a genetikád vagy mennyit mutat a mérleg, csak Te számítasz. Van az a kék ruha és az a piros öv, ami kiemel a jellegtelenségből és szupererőkkel ruház fel: lehengerlő nőiséggel, bátor céltudatossággal és az önbizalmadból született lelki békével.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást