A mindenség elmélete (The Theory of Everything, 2014; rendezte: James Marsh)
Életrajzi dráma, tehát nem is lehet annyira csöpögős. Stephen Hawking elméleti fizikus és Jane Wilde Hawking szerelméről, életéről szól. Főleg női szemszögből láthatjuk az eseményeket, mivel a film Jane Utazás a végtelenbe – A mindenség elmélete című könyve alapján készült. A 87. Oscar-gálán a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat a Stephen Hawkingot alakító Eddie Redmayne kapta.
A film cselekménye nem olyan különleges. Egy srácról szól, aki épp elkezdi a nagybetűs életét, Cambridge-ben. Megismeri későbbi feleségét, Jane-t, akivel három gyermekük születik. Csodás, mesebeli szerelem az övék, ahol az intellektus és a szerelmi szálak fantasztikusan keresztezik egymást. Ám – mint sok minden az életben – az ő történetük sem lehet felhőtlen. Stephen Hawkingnál egészen fiatalon motoros neuronbetegséget diagnosztizálnak, aminek következtében egyre kevésbé képes mozogni, majd később teljesen lebénulva, kerekesszékben kell élnie. Még a beszéd képességét is elveszíti. Az elméje azonban továbbra is szárnyal.
Az üzenet:
A kapcsolatuknak nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznie, hiszen kinek lenne egyszerű úgy szeretni valakit igazán mélyen, hogy a másik szinte semmire sem képes. Valljuk be, nagyon kevesen tennék fel most a kezüket. Persze itt most nem a lelki társ mivoltunkról van szó, hanem a szerelemről, a szenvedélyről. Hawkingék sem tudták ezt végigcsinálni, noha nagy volt köztük a szeretet. Számomra az üzenet annyi, hogy merj mindig az lenni, aki vagy. Akkor is, ha a külvilág számára teljesen értelmetlen, amit csinálsz vagy gondolsz. Add át magad az élet pillanatainak, mert kevés az időnk itt, ezen a Földön.
A víz érintése (The shape of water, 2017; rendezte Guillermo del Toro)
Romantikus fantasy, amitől sokaknak borsódzik a háta, én azonban szeretem a különleges hangulatát. Főszereplői: Sally Hawkins (Blue Jasmine, Paddington), Doug Jones (Hellboy, A faun labirintusa), Michael Shannon (12 katona), Richard Jenkins (A látogató, Ízek, imák, szerelmek) és Octavia Spencer (A számolás joga, A viskó). Tizenhárom kategóriában jelölték Oscar-díjra, ebből négyet el is hozott, köztük a legjobb film és legjobb rendező díját. Az alapötlet egy másik, 1954-ben készült filmből származott (A fekete lagúna szörnye).
A szigorúan őrzött kormánylétesítmény egyik takarítónője, a magányos, néma Elisa élete nem túl érdekes, mindaddig, míg kolléganőjével (Octavia Spencer) felfedeznek egy különös, csodás, kétéltű lényt, akit az épületben, hét lakat alatt rejtegetnek. Innen már csak sodródik az eseményekkel, és a döntésein múlik a lény és a saját élete.
Az üzenet:
Bármilyen nehéz is elfogadtatni másokkal, mit érzel valaki iránt, nem szabad belemenni semmilyen kompromisszumba. Egy életünk van, amit úgy kell élni, ahogy nekünk a legjobb. A boldogság mindenki részéről egy döntésen múlik: akarod, vagy nem.
Bármilyen nehéz is elfogadtatni másokkal, mit érzel valaki iránt, nem szabad belemenni semmilyen kompromisszumba. Egy életünk van, amit úgy kell élni, ahogy nekünk a legjobb. A boldogság mindenki részéről egy döntésen múlik: akarod, vagy nem.
Időről-időre (About time, 2013; rendezte: Richard Curtis)
Tim Lake (Domhnall Gleeson), a 21 éves egyetemista egyszer csak ráébred arra, hogy tud utazni az időben. Eddig a történet még egy béna tinisorozat témája is lehetne, ám az Időről időre nem tipikus időutazós mozi, hanem inkább egy utazás önmagunkban. Az Igazából szerelem óta imádom Bill Nighyt, aki most egy érdekes mellékszerepet kapott, ő alakítja Apát, akinek óriási jelentősége van a fia életében. Elmondja a fiának, hogy a család férfitagjai mindig képesek voltak az időutazásra, ami egy hatalmas ajándék. Tim persze azonnal a fejébe veszi, hogy saját és családja élete jobbá tételére fogja felhasználni újdonsült tudását. Minden vágya, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Találkozik is a gyönyörű Maryvel (Rachel McAdams), összeházasodnak, gyerekeik lesznek. Ám Tim rádöbben, hogy akárhogy igyekszik is, a sorsát nem kerülheti el sem ő, sem Apa, és egyik szerette sem. A döntések elkísérik, és rájön, hogy végül is minden úgy jó, ahogy van.
Az üzenet:
Az emberi akarat határtalan. Bármire képesek lennénk, hogy elérjük azt, amire vágyunk. Ugyanakkor megvan az a képességünk, hogy mérlegeljük, nekünk lesz az jó, vagy valaki másnak lesz rossz. Ez a szeretet képessége. Az, amikor önmagunk elé helyezünk valaki mást.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!