Mindenesetre a rendrakás és rendszerezés folyamata nem haszontalan elfoglaltság és egyáltalán nem éri meg elspórolni a rá szánt időt. Tulajdonképpen elég egyetlen egyszer kitalálni a magunk otthoni rendszerét és annak megfelelően mindent elpakolni: onnantól fogva minden tárgynak, eszköznek meglesz a helye, tudni fogjuk, hol keressük és ha mindig ugyanoda tesszük vissza, soha nem lesz rendetlenség.
Mindennek az alapfeltétele az átláthatóság. Ha túl sok holmink van, bárhogy tologatjuk őket ide-oda, soha nem lesz rend.
A selejtezést és a rendrakást érdemes egyfajta pszichés megtisztulásként felfogni: megszabadulunk minden felesleges tárgytól, megtanuljuk azokat elengedni, néhány előkerülő régi emléknél kicsit el lehet időzni, nosztalgiázni, a régi ruhákat fel lehet próbálni és dönteni a sorsukról. Igen időigényes elfoglaltság, de maga a folyamat kreatív, felszabadító, megnyugtató és a maga módján igazi rekreáció, habár a pakolgatás során biztosan elfáradunk. Olvass még a témában
Az eredmény viszont önmagáért beszél: az otthonunk körülményei nagyban kihatnak a lelkiállapotunkra. A zsúfoltság bizonyítottan kizökkent, gátolja a koncentrálást, lehangolttá, stresszessé tesz. Ezzel szemben egy olyan környezet, amely átlátható, szellős és mindennek megvan benne a maga helye, önbizalmat ad, koncentrálttá tesz és minden alkalommal örömet okoz, amikor reggel felébredünk vagy ha fáradtan hazaérünk.
