Az, hogy sor kerül-e következő találkozásra, nagyban függ a személyes szimpátiától, a „kémiától”, vagyis a szerelem megmagyarázhatatlan, színtiszta vegytanától, amitől pattognak a szikrák, és lúdbőrözik a test. A fizikai vonzalom ösztönös, nem tudunk ellene tenni, de viselkedésünkkel, testtartásunkkal, gesztusainkkal növelhetjük vonzerőnket.
Bár régimódian hangzik, a randevúnak igenis van illemtana, és az a Férfi, aki igazi Nőt akar, tehát nem érzelmileg éretlen vihogó fruskát, az ismeri és be is fogja tartani az etikett szabályait. Lelombozó tud lenni az első randevún az a nő, akinek fogalma sincs arról, miért akar a férfi előtte belépni az étterem ajtaján. És az is, aki a találkozó végeztével azonnal telefonál, és nő létére ő köszöni meg az estét.
Ha tartós kapcsolatot keresnek, meglepően konzervatívnak mutatkoznak a férfiak, és a hagyományos szerepek betartását hangsúlyozzák: a férfinak kell kezdeményeznie és elhívnia a nőt. A nő, aki randizni akar, később ellensúlyozni igyekszik, hogy ő kezdeményezett. Amennyiben szexre került sor, a következő találkán legszívesebben visszacsinálná a dolgokat, mintha a szex meg sem történt volna – bizonytalan, nem tudja, mit gondol a férfi, nem akarja, hogy könnyűvérűnek nézzék.
Ha egy nő kezdeményez, akkor a férfi mutassa meg férfi-oldalát, vagyis ajánlja fel ő a randit. Ha mégis a nő dobja fel a találka témát, akkor legalább úriember módjára vessen fel randi helyszíneket, vagyis kérdezze meg, hová menne a nő szívesen. Tíz internetes párkereső férfiból nyolc érzi úgy, hogy az a helyénvaló, ha ő ír először a nőnek.
A nőnek oda kell vonzania az érdeklődő, fürkésző szemeket, de nem állatbőrön pajzánul heverő, alig fedett testtel és provokatív tekintettel, hanem finom, izgalmas nőiességgel és különleges intellektussal. Jó, ha a test igényes, kívánatos és tetszetős, de a szemekből értelemnek és érzelemnek kell sugároznia. A virtuális randi-játszóház is való világot jelképez a legtöbb férfi számára, ezért szereti ő megszólítani a nőt.
Nehéz eltalálni azt a keskeny mezsgyét, ahol nem nagyon kihívó, de nem is annyira visszafogott vagy hűvös a nő, hogy meg se merjék szólítani.
Manapság változtak a szabályok, és elfogadjuk, ha egy nő kezdeményez, mégis a megkérdezett férfiak majdnem fele állítja, hogy nem sok esélyt ad ilyenkor egy komolyabb kapcsolatnak. Vagyis csupán megadja magát, sodródik az eseményekkel, és mivel vadászösztönét nem piszkálta fel senki, nem érdekelt a kapcsolat kialakításában.
A nők azonnali szexuális kezdeményezése sem hat rájuk pozitívan, és lehet ez bármilyen igazságtalan, de az évezredes beidegződések akkor sem hagyhatóak figyelmen kívül. A férfiak nagy része ugyan élvezi, ha egy nő megkívánja, de az egyértelmű kezdeményezésre sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget a férfias tulajdonságok közé sorolják, és a nőkben ezt kifejezetten nem értékelik. Ha egy férfi túlságosan bátortalan, a nő finoman, visszafogottan és kedvesen kézbe veheti az irányítást, és javasolhat közös programot, de pontosan tudnia kell, hol van a nyomulás és a csábítás közötti vékony határvonal.