Pillanatnyi csodák

Fáradt vagyok, álmos vagyok, zavarnak a fények, a monoton zsongás, a fejem is hasogat – gyorsan bevásárolok és menekülök is haza a szobám jótékony sötétjébe. – Nem tud vigyázni? – mordul rám egy fiatal fiú, amikor nekem tolja a bevásárlókocsiját. – Elnézést. – szabadkozom ÉN zavartan, s kábultan beállok a sorba.  – Szia! – szólít meg egy csengő hangocska. Lenézek: pici lányka néz fel rám csillogó szemekkel. – Te ki vagy? Mit vettél? Hol dolgozol? – zúdítja rám kérdéseit. – És te? – kérdezek vissza – Anyukád hol hagytad? – Én Viki vagyok. Anyu mindjárt jön. És egyébként még nem válaszoltál…- rója fel szemrehányó tekintettel. Hát legyen. Éppen belefognék, amikor megérkezik az anyukája. – Már megint ismerkedsz? Nem szabad a nénit zavarni…Gyere, menjünk ! –fogja meg a kezét
– Kérem, ne haragudjon a zavarásért, ez a rögeszméje mostanában. –szabadkozik elvörösödve a fiatal nő. – Nem történt semmi. – felelem, és mosolyogva nézek utánuk. Pedig dehogynem. Elmúlt a fejfájásom.