Eközben sajnos még mindig tartják magukat az elavult nézetek, hazánkban általánosan, itt valahogy nagyon ragaszkodunk mindenhez, ami egyszer bevált: „nagyapám is 90 évig élt…” Ennek is megvan a maga magyarázata, alapvetően karnista a társadalmunk. Rengetegen a hagyomány nélkülözhetetlen részeként tekintenek az állathasználatra.
A kérdés már csak az, mennyire fenntartható és mennyire megy szembe a fejlődés lehetőségével, ha még mindig görcsösen ragaszkodunk több százéves szokásokhoz, mikor manapság alig győzzük kapkodni a fejünket, napról napra annyit változik körülöttünk a világ.
Mit mutatnak az okostányérok?
Minden országnak megvan a maga okostányérja, amik láttatni hivatottak, hogyan kellene kinézniük az étkezéseinknek, legalábbis napi szinten. Ezek az ajánlások jellemzően nem mutatnak komolyabb eltérést sehol, leszámítva, hogy figyelembe szokták venni a helyi sajátosságokat, lehetőségeket és természetesen az érvényben levő, dietetikai ajánlásokat. Az arányok viszont jellemzően nem különböznek túlságosan.
A szakértők azt javasolják, hogy: Olvass még a témában
- étrendünk felét tegyék ki zöldségek és gyümölcsök (frissen és hőkezelve egyaránt)
- negyedét fehérjeforrások
- negyedét pedig teljes kiőrlésű gabonák.
Ettől legfeljebb 5-10%-kal szoktak eltérni az ajánlások, pl. a magyar egészségtányéron is azt látjuk, hogy kb. 30% zöldséget és 20% gyümölcsöt, 30% gabonaforrást, valamint 20% fehérjét ajánlanak a dietetikusok.
Ehhez képest nagyon más képet mutat akár csak egy menzai fogás vagy egy vasárnapi ebéd a családdal. Rengetegen vannak, akik egyáltalán nem fogyasztanak a nap folyamán gyümölcsöt, zöldséget is csak elvétve, a teljes kiőrlésű gabona fogalmát pedig sokszor még meghatározni sem tudják, nemhogy a tányérjukra tenni. Valahogy a táplálkozás tudománya nem igazán része mélyrehatóan a tanulmányainknak, pedig óriási szükség lenne rá. Magyarország számos civilizációs betegségben élen jár, és a dobogót súroljuk a világ (!) legelhízottabb országait tekintve.
