„Lehet, hogy örökre szingli maradok?” Boldogság párkapcsolat nélkül is van

„Lehet, hogy örökre szingli maradok?” Boldogság párkapcsolat nélkül is van

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / „Lehet, hogy örökre szingli maradok?” Boldogság párkapcsolat nélkül is van

Több kapcsolatom volt már, hosszabbak, rövidebbek, és volt már több olyan időszak is, amikor huzamosabb ideig voltam szingli. Az utolsó kapcsolatom pont egy éve ért véget. Azóta a járvány miatt nem volt sok lehetőségem ismerkedni, hacsak nem számítjuk azt a pár Tinder randit, amik említésre sem méltóak. Egy éve vagyok egyedül és már elgondolkodtam azon, hogy mi lesz, ha ez örökre így marad?

Szeretek egyedül lenni, azon kevesek egyike vagyok, akit különösebben nem visel meg az, hogy nincsenek tömegrendezvények és távolságot kell tartanunk.

De hogy ez örökre így maradjon, hogy nincs senkim?

Először megrémített ez a lehetőség. Mindig azt hittem, hogy találok majd valakit, akivel majd megöregszem, de újabban egyre többször tör rám a gondolat, hogy lehet, hogy nincs senki, akit „nekem teremtett az ég” és hiába várom a csodát. 

Önálló vagyok, sosem függtem mástól, de az örök-szingliség lehetősége eddig még sosem ötlött eszembe – mint reális perspektíva – most pedig egyre többször lamentálok ezen. Az ismeretségi körömben vannak szintén velem egyidős – harmincas-negyvenes – egyedülálló nők és férfiak szép számmal.

Valaki jól tűri ezt az állapotot, valaki kevésbé. Vannak házasok is, kik kiegyensúlyozott, kik kevésbé boldog kapcsolatokban. És vannak elváltak is, akik közül egyesek élvezik – vagyis inkább kiélvezik – „visszakapott” függetlenségüket, míg mások enyhe letargiába esve barátkoznak az új helyzettel.

A párkapcsolati kudarcok után egy évvel ezelőtt szinte fellélegeztem, mikor újra szingli lettem, ennek az állapotnak ugyanis rengeteg előnye is van. Nem kellett alkalmazkodnom senkihez, nem kellett megfelelnem másnak, nem voltak viták, veszekedések, sokkal nyugodtabb voltam.

Azt tehát kijelenthetem, hogy a mentális egészségemnek mindenképpen jót tett az egyedüllét.

A kezdeti félelem után azon morfondíroztam, valóban mi lenne, ha úgy adódna, hogy sosem találnék magamnak többé senkit. Miután elkezdtem komolyabban eljátszani a gondolattal, arra jutottam, hogy ez nem is olyan szörnyű jövőkép.

Már úgy megszoktam, hogy mindig azt csinálok, amit akarok, hogy lehet, hogy már nem is tudnék alkalmazkodni senkihez. És mivel önálló vagyok, aki mindig a saját feje után megy, elképzelhető, hogy egy párkapcsolat már túl „klausztrofób” lenne számomra. Határozott céljaim és terveim vannak, amiket meg szeretnék valósítani és ezeket nem fogom alávetni semminek.

Voltak exek, akik ezt nehezen kezelték, hátráltattak és nem mondom, hogy mindenki ilyen, de megtanultam, hogy a saját álmaim fontosabbak, mint a párkapcsolat. Az is lehet, hogy túl magasak az elvárásaim. Magammal és a férfiakkal szemben egyaránt és mindig megbántam, mikor „megalkudtam”, így megfogadtam, hogy soha többé nem teszem.

Ha senki nem üti meg a lécet, inkább maradok egyedülálló, de az elvárásaimból nem engedek.

És mi lesz a szexszel?

Nos, a szex jó dolog és nem tervezek lemondani róla. Vagyok annyira érett érzelmileg, hogy tudjam kezelni a „barátság extrákkal” felállást, ezzel régebben sem volt problémám. Nem érzek „érzelmi űrt” és magányt, a családom és a barátaim által körbevesz a szeretet.

Továbbra is nyitott vagyok a szerelemre, hiszen csodálatos dolog, de közben rájöttem arra, hogy nem kell feltétlenül párkapcsolatban élnem ahhoz, hogy boldog legyek. Ha valakinek lelki baja van, azzal foglalkozni kell, egy társ nem fogja megoldani és én egyedülállóként is kiegyensúlyozottnak és egésznek érzem magam. Lehet, hogy találok majd valakit, akivel megöregszem, de már nem tölt el rettegéssel a gondolat, hogy ez mégsem lesz így.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást