Nők mesélnek, mi történt, amikor elegük lett a „boldogtalanság elviselhető szintjéből”

Nemcsak a férjem volt megütközve amikor elhagytam, hanem a családom, ismerősem és a kolléganőim is. Kérdezgettek, hogy vert-e a férjem, megcsalt-e, esetleg iszik vagy elveri a pénzt? Amikor minden kérdésre nemmel válaszoltam, értetlenül csóválták a fejüket. Nem értették, miért válok csak azért, mert boldogtalan vagyok. Ez valahogy a társadalom számára nem elég nyomós indok, mert a nőktől elvárják, hogy akkor is benne maradjanak a házasságban, ha nem érzik benne jól magukat. Hogy merészelem a magam boldogságát előbbre helyezni a házasságommal szemben?