Neki nem kellett klinikát találnia és konzultációra mennie. Nem kellett egyedül ülnie, amikor az egyik nővér azt mondta neki, hogy a terhességi teszt valóban pozitív. Nem kellett a testvérével együtt visszautaznia a klinikára, és az eljárás előtt bevennie a Valiumot. Nem kellett az asztalra feküdnie és a mennyezetre néznie, miközben újabb nyugtatót lőttek a karjába. Nem kellett átélni, milyen érzés, amikor a könnyei elárasztják az arcát. Nem kellett semmi ilyet megtapasztalnia. Nem kellett a váróban sem ülnie, néhány másik nővel körülvéve.
Az egyik úgy tűnt, hogy 13 évesnél sem idősebb, a másik körülbelül 17 éves, és volt egy nő, aki velem egyidős lehetett. Senki sem szólalt meg. Neki nem kellett átesnie a fájdalmon, a vérzésen. Nem kellett azon gondolkodnia, hogy vajon sikerül-e még valaha teherbe esnie, gyereket szülnie. Egyiket sem kellett átélnie. Az egyetlen dolog, amit meg kellett tennie, az volt, hogy belém élvezett és megrovásban részesített, amiért az abortuszt fontolgattam.
Nehéz nőnek lenni. A világ nehéz. Minden dolog, amit nekünk kell megtennünk, olyan rohadt nehéz.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
