Sokat gondolkoztam, mit és hogyan írhatnék arról, ami az elmúlt hetekben alaposan borzolta a kedélyeket: Lengyelországban szigorítani próbálták az abortusztörvényt, és egy hasonló lehetőséget előkészítő egyezményt Magyarország is aláírt.
Aztán belefutottam egy cikkbe a Scary Mommyn és úgy láttam, valaki más, egész pontosan Maria Guido már nagyszerűen megfogalmazta azokat a gondolatokat, amik az én fejemben is cikáztak.
Miért mindig a nők testét akarjuk ellenőrizni?
24 évesen szerelmes voltam a legjobb barátomba, ő viszont helyettem a drogokért volt oda. Tudtam, hogy rossz emberért rajongok, de próbáltam jó útra terelni, meggyőzni, hogy ő ennél jobbra érdemes és többre képes. Tablettát szedtem, de terhes lettem. Persze nem akarta vállalni a felelősséget, de szigorú katolikus neveltetésének köszönhetően azt sem akarta, hogy abortuszra menjek. Hatalmas kétségek között őrlődtem, mert semmilyen szinten nem voltam abban a helyzetben, hogy gondját viselhessem egy gyereknek. Ráadásul szívem mélyén tudtam, hogy nagyon rossz ötlet egész életemben egy ilyen férfihoz kötődnöm.
Kiderült, hogy ezt nem kellett elmagyaráznom neki, mert ő nemes egyszerűséggel felszívódott, nem válaszolt a hívásaimra: kilépett az életemből, rám bízva a döntés terhét. Úgyhogy megtakarítottam az abortuszhoz szükséges 200 dollárt, a nővérem pedig elvitt a klinikára. Ezután évekig nem hallottam a volt barátom felől és valószínű ő sem hallott rólam. Fogalma sem volt arról, megszületett-e a gyereke, vagy sem.