Bár az őszinte kommunikáció mindennek a kulcsa, a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni! Mindig azt kívántam, bárcsak a takarítás vagy a főzőcskézés lenne a hobbim, mert akkor biztosan nem csak plusz nyűgként tekintenék rájuk. A férjem hasonlóképp gondolkodik, annyi különbséggel, hogy őt még nálam is ritkábban zavarják a mosatlan edények vagy a nappaliban heverő zoknik. Szó sincs arról, hogy rendetlen típus lenne, valójában imádja a rendet, csak megcsinálni nem szereti. Ezért néha vitatéma nálunk is, hogy már megint miért rám marad az összes házkörüli meló (pláne, hogy én sem csípem), olyankor egy kicsit belehúz, de aztán elfogy a lelkesedése. Ezért amikor legutóbb egy kicsit besokalltam a házimunkától, úgy döntöttem, kíváncsiságból végigcsinálok egy ötnapos tesztet, és kiderítem, mi történik, ha én sem foglalkozom többek között a mosogatással, bevásárlással, főzéssel.
4/6 Negyedik nap: csütörtök
„Nem tudod, merre lehet tiszta ingem?” – kérdezte reggel, mielőtt indult volna munkába. „Valószínűleg a szennyeskosárban, vagy a fotelben, a héten nem mostam” – hangzott a válaszom, amire a hosszú csend, majd a „délután akkor elindítok egy kört” volt a válasz. Félig sikernek könyveltem el, de tudtam, hogy hacsak nem szortírozom szét őket külön, a piros pólóm és az ő kék ingje új színben pompázhatnak majd. Bevallom, a mosogatást is letudtam.
Bár szerettem volna kitartani a végéig, miután elfogyott az utolsó bögre is a kávézáshoz (kis lakás, kevés konyhai eszköz), és rossz érzés volt belépni a szobába, muszáj volt letudnom a feladatot. Este aztán kíváncsian vártam, vajon a pizzás dobozokkal mi a helyzet, de meglepetten kellett tapasztalnom, hogy eltűntek. Máté kivitte a szemetet, berakott egy mosást, és felsöpört, mert „már nagyon zavarta a rendetlenség”. Itt nehéz volt megállnom, hogy ne szóljam el magam, de helyette inkább csináltam gyorsan pár melegszendvicset estére.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!