Bár az őszinte kommunikáció mindennek a kulcsa, a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni! Mindig azt kívántam, bárcsak a takarítás vagy a főzőcskézés lenne a hobbim, mert akkor biztosan nem csak plusz nyűgként tekintenék rájuk. A férjem hasonlóképp gondolkodik, annyi különbséggel, hogy őt még nálam is ritkábban zavarják a mosatlan edények vagy a nappaliban heverő zoknik. Szó sincs arról, hogy rendetlen típus lenne, valójában imádja a rendet, csak megcsinálni nem szereti. Ezért néha vitatéma nálunk is, hogy már megint miért rám marad az összes házkörüli meló (pláne, hogy én sem csípem), olyankor egy kicsit belehúz, de aztán elfogy a lelkesedése. Ezért amikor legutóbb egy kicsit besokalltam a házimunkától, úgy döntöttem, kíváncsiságból végigcsinálok egy ötnapos tesztet, és kiderítem, mi történik, ha én sem foglalkozom többek között a mosogatással, bevásárlással, főzéssel.
5/6 Ötödik nap: péntek
Péntekenként általában elmegyünk valahová vacsorázni, hogy ne kelljen a hétvégét főzéssel indítanom, és hogy jusson időnk egymásra a házon kívül is. Máté most viszont azt javasolta, hogy mivel amúgy is többet rendeltünk kaját, inkább maradjunk otthon, és csináljunk vacsit EGYÜTT. Bár ez az ő részéről leginkább a hagyma felszeletelését jelentette, végig ott maradt velem.
Bevállalta, hogy elmosogat, hogy „ne hagyjunk megint olyan kupit, mint a héten”.
Ezután már úgy éreztem, muszáj megosztanom vele, miért alakult így ez a hét, amit meglepetten hallgatott. Később belátta, hogy időnként valóban fel sem tűnik neki, mit kéne csinálni.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!