A kialakult közös rutin
Az egész történetnek azonban lett egy olyan hozadéka, amire nem számítottam. Azóta ugyanis esténként együtt mossuk le az arcunkat. Ő a saját kis arclemosójával, én a saját termékeimmel. Utána együtt kenjük be az arcunkat a krémekkel, és közben beszélgetünk.
Megkérdezi, hogy én miért használok több dolgot. Miért van külön szemkörnyékápolóm. Miért használok néha ránctalanító szérumot. És ilyenkor jó lehetőség nyílik arra, hogy olyan dolgokról beszéljünk, amelyekről egyébként talán nehezebb lenne.
Arról például, hogy a tisztaság és a fényvédelem egészségügyi kérdés. De az, hogy valaki szeretne-e tenni a ráncai ellen, már egyéni döntés. Hogy nincs jó vagy rossz választás, hogy természetes, hogy a bőr idővel változik, és hogy ez teljesen normális. Olvass még a témában
„Mire kiszálltunk a liftből, megtudtam, hogy megcsalnak” – Furcsa találkozások, amiknek meg kellett történniük
„Még a kórházi ágyban feküdtem, mikor megkérdezte, mikor jön a második gyerek” – Anyák mesélnek a legdurvább elvárásokról
„Nem teszel jót ezzel” – ne hazudd a gyereknek, hogy boldog a házasságod
A „független nő” néha csak egy nő, aki már segítséget kérni sem mer
Beszélgettünk már arról is, hogy az emberek arca különböző. Hogy vannak szeplők, anyajegyek, pattanások, ráncok. Hogy a testünk folyamatosan változik, és nem kell megijedni minden új vonástól vagy pöttytől.
Őszintén szólva sokkal fontosabbnak érzem ezeket a beszélgetéseket, mint magát az arckrémet. Mert nem azt szeretném megtanítani neki, hogyan nézzen ki tökéletesen. Azt szeretném megtanítani neki, hogyan viszonyuljon egészségesen a saját testéhez. Hogyan gondoskodjon róla, hogyan figyeljen rá.
És hogyan fogadja el azt, hogy a teste, a bőre és az arca az évek során változni fog. Lehet, hogy kívülről nézve ez csak egy arclemosó és egy kis tégely hidratáló. Nekem azonban ennél sokkal többet jelent.
Egy újabb lépést abban a hosszú folyamatban, amely remélem, ahhoz vezet, hogy olyan nő lesz belőle, aki nem azért vigyáz a testére, hogy másoknak megfeleljen vele, hanem azért, mert őszintén szereti is azt.
Következő cikkünk„Bezzeg a mi időnkben” – A mai fiatalok már sosem tudják meg, milyen az igazán szabad nyári szünetAmikor harmincas éveim közepén járva visszagondolok a saját gyerekkoromra, óhatatlanul elfog egy kis nosztalgia, de mostanában egyre inkább a féltő együttérzésem is társul mellé. Nemrég egy forró, nyári délutánon figyeltem egy csapat tizenévest a parkban: egy padon ültek a ragyogó napsütésben, de mindannyian a képernyőjüket…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
