Anya nélkül felnőni minden gyereknek nehéz, de egy kislánynak különösen fájdalmas, ha hiányzik életéből az anyai melegség.
A tanítás
Még egészen kicsi voltam, amikor apám már utasított, hogy figyeljem, hogyan főz nagymamám és nagynéném – ők segítettek kiskoromban apámnak – mert „nemsokára nekem kell majd helytállnom a konyhában.” Emlékeim szerint tízéves koromtól már teljesen egyedül vezettem a háztartást. Főztem, mostam, takarítottam és még vasaltam is, pedig féltem, hogy megégetem magam.
Egyszóval iskola mellett láttam el egy háziasszony teendőit, mert apám csak sörrel a kezében tévézett, amikor hazajött a munkából. Sosem mentünk sehova és elengedni sem akart, amikor az osztálytársaim szülei, vagy rokonok vittek volna valahova, mert ő „védelmezte az egyszem kislányát.” Ha tiltakoztam, csattant a pofon. Tizenhat évesen nem bírtam tovább és elköltöztem tőle az első szerelmemhez. Soha többet nem kerestem és ő sem engem. Olvass még a témában
Önmagad vagy, vagy azt mutatod, amit mások elvárnak? Teszteld, mennyire vagy hiteles!
Te is a munkahelyedre jársz pihenni? – A hétköznapi rutinunk, ami fárasztóbb, mint a munkánk
Precíz, hídépítő vagy látnoki? Ismerd meg a benned rejlő gondolkodási stílust ezzel a teszttel!
Miért próbálom rögtön elviccelni, ha valaki megdicsér? Te is csinálod ezt?
Amikor meghalt, nagybátyám a képembe vágta, hogy hálátlan vagyok, hiszen apámnak köszönhetően erős nő lettem, mert ő „kitette értem a lelkét.” Közöltem vele, hogy nincs más emlékem róla, minthogy ködös tekintettel bámulja a tévét vagy ordít velem. Nem erős nőnek nevelt, hanem passzív feleségnek és mindent magamnak köszönhetek.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
