A legtöbben úgy gondolják, a kapcsolatok akkor kezdenek szétesni, amikor egyre gyakoribbak és élesebbek lesznek a veszekedések. Pedig a valóság ennél alattomosabb. A veszekedés ugyanis még mindig azt jelenti, hogy foglalkoztok egymással. Hogy fontos, mit gondol a másik, hogy igazságot akartok, hogy meg akarjátok értetni magatokat. A csend, a beletörődés, a rutinná vált egymás mellett élés viszont már azt üzeni: nem éri meg a fáradságot.
Amikor a hallgatás lesz a válasz
Sok pár életében eljön az a szakasz, amikor a korábbi apró súrlódások helyett egyre inkább a hallgatás veszi át a terepet. Nem azért, mert minden rendben van, hanem mert mindkét fél megtanulta: úgysem változik semmi. Ilyenkor a kommunikáció nem javul, hanem egyszerűen elmarad. Az esti beszélgetések helyét átveszi a telefon képernyője, a közös vacsorák csendben telnek, és a kérdés, hogy „Hogy telt a napod?”, egyre ritkábban hangzik el őszinte érdeklődéssel.
Ez a fajta csend nem a béke jele. Sokkal inkább egyfajta megadás: Olvass még a témában
„Úgy sincs értelme elmondani, úgysem fog megváltozni semmi.”
És ez az a pont, ahol a kapcsolat valójában elkezd elhalni, jóval azelőtt, hogy bárki kimondaná a szakítás szót.
Nem az fáj igazán, ha veszekedtek, hanem az, amikor már nem is akarjátok egymást meggyőzni semmiről.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »A cikk folytatódik, lapozz!A következő oldalakon›A közömbösség nem béke, hanem távolság›Amikor a konfliktusok helyét a lemondás veszi át›Amikor még van esély visszafordulniTovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
