Sok nőhöz hasonlóan én is megtapasztaltam már, milyen, amikor egy férfi egyre feszültebb lesz attól, hogy a nő többet keres, gyorsabban halad a karrierjében, több elismerést kap. Ezek a helyzetek gyakran észrevétlenül, lopva mérgezik meg a kapcsolatot. Először csak egy megjegyzés, aztán egy sértett félmosoly, végül már azt érzed, össze kell húznod magad. Elkezdesz hallgatni a sikereidről. Nem számolsz be minden eredményedről. Nem írsz büszkén sms-t, ha jól ment egy megbeszélés és eljutsz a pontra, amikor ha elérsz valamit, az öröm mellé megérkezik a szorongás is, mert tudod, hogy a pasid rosszul fogja érezni magát tőle.
Nem segít, hogy a környezeted is úgy tesz, mintha valamit rosszat csinálnál azzal, hogy haladsz a saját utadon: „Hagyd már neki, hogy ő legyen a férfi!” De mégis hogyan hagyjam, ha én sosem álltam az útjába? Ő volt az, aki megtorpant.
Nem, nem szeretnék a partnerem fölé kerekedni. Csak kisebbnek sem akarom láttatni magam pusztán azért, hogy ő nagyobb lehessen. Olvass még a témában
Ez a 3 csillagjegy hajlamos toxikus párkapcsolatba keveredni – íme, az okok
Nem poli-, hanem toliamor kapcsolat, amikor az egyik fél – főleg a nő – tolerál. Te is ebben vagy?
Nők mesélnek, mi történt, amikor elegük lett a „boldogtalanság elviselhető szintjéből”
Egy mérgező párkapcsolat 10 kimerítő jele. Ismerd fel időben!
Kapcsolat vagy hierarchia?
Az egészben az a legszomorúbb, hogy a férfiakat jobban érdekli mindez, mint a nőket. Én legalábbis biztosan nem tartom kevésbé férfiasnak azt, aki nem vezető pozícióban dolgozik. Sőt, számomra az egyik legvonzóbb tulajdonság egy férfiban, ha nem a külvilág visszajelzéseiből táplálja az önbecsülését, hanem belül stabil. Tudja, hogy értékes ember, akár vezérigazgató, akár pék.
A baj ott kezdődik, ha csak úgy tud férfinak érezni magát, ha a nő, aki mellette van, kisebb nála. Na ez már kiábrándító. Ráadásul az ilyen viszony nem kapcsolat – ez hierarchia.
Pedig szerintem a szerelem nem verseny. Egy kapcsolat akkor működik jól, ha az összeadódó minőségek erősítik, nem pedig kioltják egymást. Számos párkapcsolatban a férfi jól keres, a nő pedig a háztartást vezeti, a családot tartja össze, szervezi az élet apró, mégis kulcsfontosságú dolgait. Ez egy működő, értékes felállás lehet – ha mindkét fél jól érzi magát benne.
Egyformán fontosak vagyunk
Ugyanígy az is működhet, ha a nő viszi a karrier nehezét, a férfi pedig a kapcsolat játékosságát, humorát, rugalmasságát hozza be. Mert az egyenlőség nem azt jelenti, hogy ugyanazt csináljuk, hanem azt, hogy egyformán fontos, amit csinálunk. Hogy senkinek nem kell elnyomnia magát, hogy senkinek nem kell többet adnia magából annál, mint amennyi egészséges.
De ha a nőé a nagyobb felelősség – és még a férfi egóját is neki kell dajkálnia –, akkor valójában nem egyenlő felek kapcsolatáról beszélünk. Akkor az egyik fél többet tesz bele, mint amennyit kivehet. És ezt hosszú távon nem lehet bírni.
Szóval én nem sikeresebb férfit akarok. Nem az érdekel, mit mutat a LinkedIn-profilja, vagy mennyit visz haza havonta. Én egy vidám, magabiztos férfit akarok magam mellett. Aki nem ijed meg tőlem. Aki nem versenyez velem. Aki tud velem örülni a sikereimnek – őt biztos, hogy minden körülmények között férfinak látnám.
