Amióta kereszténység létezik Magyarországon, azóta léteznek hiedelmek. Nem tudom, hogy más országokban létezik-e ennyi ezekből, de nekünk – ha csak a nyarat nézzük – már több van, mint amit meg tudok jegyezni, már csak azért is, mert igen kacifántos története van némelyiknek.
Sarlós Boldogasszony nap – július 2.
Szeged környékén fodormentát szenteltek ezen a napon, amit egész évben a női betegségekre használtak. Az asszonynak ezen a napon annyi kalászt kellett szednie, amiből egy különleges kalászcsomót készített.
Ezt felszentelték és otthon őriztek, a bajok elhárítása céljából. Tápiógyörgyén, hogy jobban haladjon a munka, belevetették a kaszákat az aratandó búzába.
Egyes helyeken ez a nap volt az aratás kezdete, melyet misével kezdtek, majd mindenki vágott egy rendet a búzából – de a valódi aratást szigorúan csak másnap kezdték el.
Ezt felszentelték és otthon őriztek, a bajok elhárítása céljából. Tápiógyörgyén, hogy jobban haladjon a munka, belevetették a kaszákat az aratandó búzába.
Egyes helyeken ez a nap volt az aratás kezdete, melyet misével kezdtek, majd mindenki vágott egy rendet a búzából – de a valódi aratást szigorúan csak másnap kezdték el.