Megérkeztünk. Megtörölgettem az utazásban elfáradt szemeimet, és máris a Károly-hídon találtam magam egy üveg, a hotellel szemben található, hangulatos kisboltban vásárolt Gambrinus sörrel. Körbenéztem, és a magyar fővárost láttam magam előtt, persze úgy, mintha egy furcsa, kicsit szürkés-ködös, sörmámoros szűrőn keresztül néztem volna a látványt. A szűk, macskaköves utcákon bármikor kedve támad az embernek beülni egy sörre és kacsasültre, miközben az ablakból bámulja a Károly-hídon sétáló párokat, ahogy bedobják a szerelmüket jelképező lakat kulcsát a folyóba; majd továbbsétálni a legközelebbi hangulatos sörözőig, ahol egy újabb adag füsttel teli levegővel és egy forró, cipóban tálalt gulyáslevessel töltik fel a raktáraikat. Kicsit giccses, de mégsem. 72 órát töltöttem Prágában.
A megérkezésünkkor – jó magyar módjára – elrohantam egy sörözőbe, ahol kértem egy korsó helyi barna sört. Imádtam. Budapesti, átlagos sörfogyasztóból egy perc alatt átvedlettem cseh bárzongoristává. Na jó, nem szó szerint, de a csodásan keserű italtól és a város utcáin elhelyezett különböző zongoráktól csak különlegesnek érezheti magát egy turista. Na nem mintha bármi problémám lenne a magyar utcákkal és a magyar kocsmákkal, de hát… A sör az sör. Ráérősen andalogva az utcán jó párszor belebotlottam kis bódékba, amik prágai sült sonkát árulnak, és eszembe jutott, miért is vagyok itt, így rögtön belecsaptam a „cseh lecsóba„, a gulyáslevesbe.
Tudom, magyarként talán szégyen a következő mondatom: talán anyukám és nagymamám gulyásával is felér a prágai leves. De mindenképpen a közelükben jár. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia, határozottan állítom, hogy az ízlelőbimbóim azóta is a cseh finomságra csábítanak. Addiktív. A sör persze sosem maradhat el, tökéletes „desszert” egy korsó barna Krusovice egy hangos, új és régi barátokkal teli étteremben. A desszert desszertje pedig nem más, mint egy utcai bódéban sütött gofri vagy palacsinta.
Fárasztó séták, magas energiabevitel – a tökéletes összhang.
A város panorámáját elnézve is feltűnik: egészen meglepő párosban találkozik a régi és az új. Az öreg, rozoga utcák most, 2018-ban mutatnak igazán jól. És ez az ételekre is igaz. A fatányéron tálalt, füstös kocsmákban megszeretett fogások ugyan nem a legújabb trendeket követik, mégis ettől lesz a város konyhája ennyire autentikus. Arról nem is beszélve, hogy ekkora séták után a hidegben semmi sem eshet jobban egy emberes adag házias ételnél, meglepően kedves kiszolgálással. Erről szól Prága. Kényelem, biztonság, kedvesség – pont, mint otthon, a családi fészekben.
Azt gondolom, legalább egyszer az életben ezt meg kell tapasztalni – a hangulatok, a fények, a színek és az ízek mind annyira „prágaiak”, hogy nehéz lenne szavakba önteni őket…
A nyikorgó villamostól a kellemes, helyi kocsmák zaján át a modern bevásárlóközpontokig minden megjelenik itt, amire egy turista, egy nyugalomra vágyó utazó vagy egy pörgésre, bulizásra kiéhezett fiatal vágyhat. Mindezt egészen jó árakon kínálva, ami nemcsak említésre méltó, hanem döntő szempont lehet, ha őszi-téli kirándulásra adod a fejed.
Persze a prágai sörmennyország nemigen illik bele egy fogyókúrába, mégis csak arra tudlak buzdítani, hogy menj, csald meg a diétádat Prágában, és bűntudat nélkül élvezd a szépségetés hangulatot, amit ez a város őriz és Neked tartogat – nemcsak az ízeken keresztül!
Képek forrása: unsplash.com