Egy mondás szerint, ha szeretjük a munkánkat, akkor úgy érezzük, mintha soha egy napot sem dolgoznánk. Mindez nem egyenlő azzal, amikor a munka iránti szenvedély mániába csap át.
A kiégés csak az első lépés
Érdekes módon a kutatások azt igazolják, hogy a munkafüggő emberek általában nem teljesítenek jobban a munkájukban, mint a nagy átlag. Tehát hiába ölik a munkájukba az összes energiájukat, idejüket és áldozzák rá személyes életüket. Ráadásul előbb-utóbb a munka iránti motiváció is csökken és bekövetkezik a kiégés.
Érthetetlennek tűnhet, hogy valaki ennyi energiát fordít olyasmire, amire semmi szükség. Halálra hajtja magát, pedig senki sem kényszeríti rá, ráadásul a munka oltárán feláldozza a magánéletét, egészségét, kapcsolatait is. Azt kell megértenünk, hogy mindehhez óriási motiváció szükséges, a munkamániás esetében ez a megfelelni vágyás, az alkalmasság bizonyításának igénye.
Minél elégedetlenebb saját teljesítményével az élet egyéb területein, annál jobban próbál eredményt mutatni a munkájában.
Próbál teljességre törekedni, vélt vagy valós csalódásait, sikertelenségét szeretné kárpótolni a sok munka által: értéket szeretne teremteni és magát is értékesnek szeretné érezni, ez pedig minden energiát megér számára.
Könnyű átlépni a határt
Egy olyan korban, ahol a kemény munkát ismerik el, szinte ösztönöznek arra, hogy a munka legyen az élet középpontja, könnyen válhat valaki munkamániássá, ha személyisége és érzelmi sérülései, magánéleti hendikeppjei erre egyébként is predesztinálják. Az ilyen ember alapvetően jobban alkalmazkodik, meg akar felelni, neurotikusabb az átlagnál és végtelenül perfekcionista. Ha ráadásul olyan munkakört lát el, amely igényli az elhivatottságot, a képzettséget és magas munkaórákkal dolgoztat, akkor könnyedén áteshet a ló túloldalára.
Az elhivatottan dolgozó emberek általában az élet más területeire is nyitottak, számukra a munka nem menekülés, hanem öröm. Aki a munkájába temetkezik, ott a háttérben mindenképpen van egy kiváltó ok, ami ebbe az irányba hajtja és ez legkevésbé sem a munka miatt érzett boldogág. A megoldás – az elégedettség – pedig sohasem érkezik el, hiszen a munka miatt az ilyen ember szép lassan minden másról lemond és észre sem veszi már az élet szépségeit, miközben magát pedig felemészti.