Senki nem lepődik meg úgy mint egy férj, akinek a feleség évek óta mondja, hogy le fog lépni, ha nem változnak a dolgok.
Visszatekintve
Akkor teljes sokként ért a feleségem bejelentése, hogy el akar válni, de ma már értem. Árulásnak éreztem a búcsúját, azt mondogattam magamban, hogy dehát megesküdtünk, hogy jóban-rosszban egymás mellett fogunk állni, mi ez, hogy csak így lelép?! Most, tíz év elteltével tudom, hogy igaza volt és minden joga megvolt ahhoz, hogy elhagyjon.
Fiatalon jöttünk össze, ő már kész nő volt, én pedig a szőnyeg alá söpörtem minden családi traumámat ahelyett, hogy foglalkoztam volna vele. Ezek aztán lecsapódtak a kapcsolatunkban és én tőle vártam, hogy elviselje – sőt: megoldja – azokat a gondokat, amikkel nekem kellett volna foglalkoznom. Nagyon fájt, hogy elveszítettem őt, de ma már tudom, hogy csak őt is magammal rántottam volna a mélybe és a válásra volt szükségem ahhoz, hogy végre szembenézzek a problémáimmal.
Tagadásban
A feleségem mindig mondta, hogy baj lesz, ha nem fogom vissza az ivást. Ez nekem az egyik fülemen bement, a másikon meg ki, elvégre szokásos feleség-zsörtölődés volt. Úgy voltam vele, hogy én csak szeretem jól érezni magam, ő pedig emiatt zsémbeskedik, mert ő nem tudja ilyen jól elengedni magát a buliban, mint én.
Hidegzuhanyként ért, amikor elhagyott, ráadásul az ital miatt! Nem akartam elhinni, hogy most tényleg azért válunk el, mert néha piálok egy kicsit a haverokkal…? Aztán jött a következő kellemetlen felismerés, hogy az asszonynak igaza volt, tényleg alkoholista vagyok. A válás nélkül nem tudom, mikor döbbentem volna rá erre, de így legalább viszonylag gyorsan tudtam tenni ellene. A feleségem nem jött vissza hozzám, de azt mondta örül, hogy végül észhez tértem. Sajnos hatalmas árat fizettem a józanságért.
Retrospektív
Akkor összetörtem, de ma már megértem, miért alakultak így a dolgok. Mondta a feleségem, hogy mi a baj, de nem figyeltem rá, a panaszkodása egy idő után háttérzajjá vált a fejemben. A helyében én is elváltam volna magamtól, akkoriban nem voltam olyan ember, aki mellett meg lehetett maradni.
Kiérdemelve
Az egyetem alatt jöttünk össze, ugyanazzal a diplomával indultunk neki együtt az életnek. Aztán a feleségem elhúzott, nem is kicsit: jobb pozíció, jobb fizetés. Akkoriban féltékeny voltam a sikerére és még azt is képes voltam a fejéhez vágni, hogy csak szerencséje van a munkahelyével.
A szívem mélyén tudtam, hogy ez nem igaz, azért haladt előre a ranglétrán, mert okos volt és szorgalmas. Könnyebb volt azt mondanom mindenkinek, hogy a nejem felszínes nő, aki lelépett, mert én kevesebbet kerestem, de az igazság az volt, hogy én nem tettem eleget azért, hogy előrelépjek. A volt feleségemnek igaza volt és miután eleget nyalogattam a sebeimet és elengedtem az önsajnálatot, szépen összekaptam magam.
A mindenes
Azt hittem, egy rossz álomban vagyok, amikor a feleségem bejelentette, hogy el akar válni. Nem fogtam fel, mi baja lehet, hiszen olyan jól megvoltunk, nem volt semmi gondunk! Aztán elköltözött, a gyerekeket közös szülői felügyelettel neveltük tovább és kezdtem kapizsgálni, miért hagyott el.
Mert ő csinált mindent és én csak turista voltam a saját házasságomban. Ugyanannyit dolgozott, mint én, emellett pedig kezelte a gyerkőcöket, vezette a háztartást, intézte az ügyeket és foglalkozott mindenkinek az ügyes-bajos dolgával. Én meló után kicsit elvoltam a gyerekeimmel, aztán relaxáltam valami képernyő előtt. A hétvégeken is pihengettem, amíg ő a hátán vitte az egész családot. Nem csodálom, hogy elege lett.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
