„Okosabb férfival ne barátkozz!” – Illemszabályok a 19. századi pesti életből

A társasági események sajnos akkor sem egyszerűbbek, ha nem hölgyekkel, hanem férfiakkal vagyunk körülvéve. Nekik ugyanis különféle társadalmi státuszuk lehet, és az, hogy hogyan beszélünk valakivel, legnagyobb részt ezen múlik.

„Mindenek előtt szükséges, hogy a személyeket, kikkel érintkezésbe jövünk, legalább annyira ismerjük, hogy tudjuk, milyen polgári állást foglalnak el. Ez ott, hol a háziúr vagy háziasszony az ismeretleneket bemutatja, nem nagy mesterség” – írja a könyv, megemlékezve róla, hogy amikor csak a külső és az öltözet alapján tippelhetünk, ott bizony szükség van némi emberismeretre, különben rendkívül kellemetlen helyzetekbe hozhatjuk magunkat.

A legkiválóbb társaságnak egyébként a könyv szerzője szerint az idős lelkészek és a valódi tudósok bizonyulnak, ám ők igen ritkák, viszont a művészekkel, írókkal „éppoly gyöngéden kell bánnunk, mint a hölgyekkel. Mert ezeknek szintúgy, mint a hölgyeknek, legnagyobb gazdagságuk jó hírük, melyre természetesen igen féltékenyek: mindkettő, ha elismerést akar aratni, tetszeni igyekszik, s így a hiúság természetes tulajdona.”