Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Jobb így
Mégis elmentem egy egyetemi buliba, amire azt mondtam, nem fogok és láttam, ahogy a barátnőm a legjobb barátommal csókolózik. Mindkettejükkel megszakítottam a kapcsolatot és húsz évvel később láttam őket, ahogy a Tescóban vásárolnak, úgyhogy talán jobb is, hogy így alakult.
A vezér
Hajnalban értem haza arra, hogy a lusta macskánk a tetőn ül, előtte pedig a teraszon vagy nyolc másik cica ül és mindannyian őt nézik. Mintha beszédet tartott volna az alattvalóinak. Amikor szólítottam, az állatok szétrebbentek, nem tudom, milyen titkos eligazítást zavarhattam meg.
Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. október 20. a numerológia szerint: stabilitás és szilárd alapok
„Már nem tudok hason aludni” – nagymellű nők vallomásai
Ősszel és télen lecsökkenhet a D-vitamin-szinted: dietetikusok elmondják, mit tehetsz ellene
Te is bekapcsolt tévénél alszol el? Egy új kutatás szerint súlyos ára lehet
Iratok
14 évesen egyedül voltam otthon és titokban bekapcsoltam apám számítógépét, nem tagadom, pornót akartam nézni rajta. Azt nem találtam, láttam viszont egy érdekes dokumentumot. Először azt hittem, apám végrendelete, ugyanis felsorolt benne minket a testvéreimmel, mindenkihez írt pár kedves, bátorító sort. Rádöbbentem, hogy ez nem végrendelet, hanem búcsúlevél. Apám öngyilkosságra készült.
Nem tudtam, mit tegyek, nem mondhattam el neki, hogy megtaláltam. Az iskolában írtam és kinyomtattam egy pársoros levelet, amiben az állt, hogy bármire is készül, tudnia kell, hogy a családja szereti és kérjen segítséget, mert a gyermekei nem nőhetnek fel nélküle. A munkahelyére címeztem. Azóta 15 év telt el és apám még mindig velünk van, nagy örömmel tölt időt az unokáival.
Nem tudtam, mit tegyek, nem mondhattam el neki, hogy megtaláltam. Az iskolában írtam és kinyomtattam egy pársoros levelet, amiben az állt, hogy bármire is készül, tudnia kell, hogy a családja szereti és kérjen segítséget, mert a gyermekei nem nőhetnek fel nélküle. A munkahelyére címeztem. Azóta 15 év telt el és apám még mindig velünk van, nagy örömmel tölt időt az unokáival.
A cikk folytatódik, lapozz!
