Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benA Kikapcsolódás rovat legjobbjai minden pénteken a postaládádban
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Név: áldás vagy átok? Egyedi vagy szokványos?Név: áldás vagy átok? Egyedi vagy szokványos?
Emlékszem, hogy egy híres költő családnevét viselő barátnőmnek mennyi hisztérikus számonkéréssel és követelődzéssel kellett farkasszemet néznie. A „név kötelez” megközelítés így valóságos teherré nőtte magát az életében. Ez az örökség végül olyan elviselhetetlen kolonccá vált az évek során számára, hogy a névváltoztatás keserű lépése mellett tette le a voksát.
Amennyiben elfogadjuk az egyén megismételhetetlen és helyettesíthetetlen mibenlétének igazságát, akkor joggal merülhet fel bennünk a kérdés: vajon mindez nem feltételezi-e egyszersmind a minden egyes személy egyedi, ugyanakkor egyszeri névvel való felruházásának szükségességét is? Meglehet, hogy mindez a névadás hajnalán így történhetett, ám idővel az egyénhez szorosan kötődő jelentéssel ellátott névadás szokása megkopott, majd teljesen el is tűnt.
A nevek – kényelmi és társadalmi okokból – legitimizálódtak, felsorakoztak egy közös listára, ahonnan, minden szülő kiválaszthatta a számára legszimpatikusabbnak bizonyuló névpéldányt gyermeke számára. Így jutottunk el oda, hogy ma már több ember is magára öltheti ugyanazt a nevet.
Amennyiben elfogadjuk az egyén megismételhetetlen és helyettesíthetetlen mibenlétének igazságát, akkor joggal merülhet fel bennünk a kérdés: vajon mindez nem feltételezi-e egyszersmind a minden egyes személy egyedi, ugyanakkor egyszeri névvel való felruházásának szükségességét is? Meglehet, hogy mindez a névadás hajnalán így történhetett, ám idővel az egyénhez szorosan kötődő jelentéssel ellátott névadás szokása megkopott, majd teljesen el is tűnt.
A nevek – kényelmi és társadalmi okokból – legitimizálódtak, felsorakoztak egy közös listára, ahonnan, minden szülő kiválaszthatta a számára legszimpatikusabbnak bizonyuló névpéldányt gyermeke számára. Így jutottunk el oda, hogy ma már több ember is magára öltheti ugyanazt a nevet.
Névmágia, névkelepce
Mivel a név szorosan hozzátapad a viselőjéhez, ezért az ókori népek szentül hittek abban, hogy bárki, aki tudja az eredeti nevét, az teljes hatalmat kap a név tulajdonosa fölött. Mindebből kifolyólag elterjedt az a szokás is, hogy abban a családban, ahol a kisgyermek megbetegedett egy ideiglenes gúnynevet adtak neki. A cél minden esetben az volt, hogy ezáltal megszabadítsák a beteget a gonosz szellem ostromától, aki a gúnynév miatt így nem tudta beazonosítani áldozatát.
Olvass még a témában
Totemállatok nevei
A totemizmus nyomait fedezhetjük fel abban a megnyilvánulásban, hogy némely mágikus tulajdonsággal felvértezett állatfajtát nem neveztek meg. E helyett valamilyen jelzős formában, körülírtan, vagy leplezett kifejezéssel beszéltek az állatról. Kiragadásképpen: a voguloknál a farkast (ami ugyancsak egy körülírás) „rént harapó állatként”, „fogas állatként” emlegették.
A cikk folytatódik, lapozz!
