A fenti kérdés mindig is foglalkoztatta az embereket és meg is osztotta őket: van, aki saját döntéseinek és a véletlennek tulajdonít minden életeseményt, míg van, aki szerint létezik egyfajta sorsszerűség, ami azt feltételezi, hogy egyes történések akaratunktól függetlenül úgyis bekövetkeznek.
Hogy a kétféle felfogás alapján kinek van igaza, nem lényeges, hiszen a választ nem tudjuk biztosan. Vagyis úgy hisszük, tudjuk és ezért az egyik teória mellett tesszük le a voksunkat, a másikat pedig kizárjuk. Legalábbis még soha nem tudtam meggyőzni egyetlen eleve elrendeltség hívőt sem, aki hisz benne, hogy semmi sem történik véletlenül és az életünkben minden mindennel összefügg. Nem állítom, hogy velem még nem történt olyan dolog, amiben a sors rejtélyes kezét nem véltem felfedezni. Mégis inkább abban hiszek, hogy a történéseket magunk irányítjuk.
Miért olyan fontos az embernek hinni a sorsszerűségben?
Az ember szorongó lény. Már maga a létezésünk ténye is felvet olyan kérdéseket, amelyek frusztrálnak bennünket. Ilyen a halál kérdése is: szembesülnünk kell azzal, hogy fizikai életünk véges. Vagy ott van a felelősségtől való félelem. Egyfelől a szabad döntés öröm, de mégis szorongással tölt el, hogy a döntéseknek súlya van és a következményekért én magam felelek.
Előbb-utóbb mindenki felteszi magának azt a kérdést is, hogy mi értelme az életének, a hétköznapi teendőkön túl szeretne látni valami nagyobb ívű tartalmat is az egészben. Mindezen szorongások ellen védelmet nyújthat az a tudat, hogy ami velünk történik, annak oka van, semmi sem véletlen. Így könnyebb elviselni a váratlan vagy kellemetlen történéseket, hiszen azok is a nagy terv részesei. Előbb-utóbb látjuk majd a hasznát, értelmét a kedvezőtlen eseményeknek is. Kicsit a saját felelősségünk alól is felment ez a gondolkodás, hisz nem rajtunk múlnak a dolgok, hanem előre meg vannak írva…
A minden okkal történik érvelés segít értelmet adni a történéseknek, a bizonytalanságot pedig elsöpri.
Olyan, mint egyfajta hitrendszer, amely azáltal, hogy elfogadjuk, leveszi a vállunkról a terhet, hogy magunk keressünk magyarázatot és értelmet a dolgokra. Pontosan ezért az egzisztenciális szorongásunk oldódik. Pszichésen nyugtató érzés ez a fajta örömteli tudatlanság.
A kutatások megerősítik mindezt. Amikor lényeges döntést kell meghoznunk, de tanácstalanok vagyunk, a vizsgálatok szerint hajlamosak vagyunk hinni a sors kezében, így a bizonytalanság okozta szorongató érzés csökken. Hiszen könnyebb azt mondani egy nehéz helyzetben, hogy majd a sors eldönti és hinni, hogy az lesz a lehető legjobb döntés, mivel minden történésnek oka van.