Hogy a kétféle felfogás alapján kinek van igaza, nem lényeges, hiszen a választ nem tudjuk biztosan. Vagyis úgy hisszük, tudjuk és ezért az egyik teória mellett tesszük le a voksunkat, a másikat pedig kizárjuk. Legalábbis még soha nem tudtam meggyőzni egyetlen eleve elrendeltség hívőt sem, aki hisz benne, hogy semmi sem történik véletlenül és az életünkben minden mindennel összefügg. Nem állítom, hogy velem még nem történt olyan dolog, amiben a sors rejtélyes kezét nem véltem felfedezni. Mégis inkább abban hiszek, hogy a történéseket magunk irányítjuk.
Miért olyan fontos az embernek hinni a sorsszerűségben?
Az ember szorongó lény. Már maga a létezésünk ténye is felvet olyan kérdéseket, amelyek frusztrálnak bennünket. Ilyen a halál kérdése is: szembesülnünk kell azzal, hogy fizikai életünk véges. Vagy ott van a felelősségtől való félelem. Egyfelől a szabad döntés öröm, de mégis szorongással tölt el, hogy a döntéseknek súlya van és a következményekért én magam felelek.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
