Az elmozdulás
Régen elborzadtam a remeteség gondolatától, majd 35 éves koromra szépen kiégtem, minden szinten: professzionálisan, emocionálisan és szociálisan is. Egyfajta spirituális elmozdulást éreztem magamban és hívogatóvá vált annak a gondolata, hogy úgy élek, hogy nem kell találkoznom senkivel. Hogy nem kopogtat az ajtómon és nem hív fel senki, a telefonom pedig nem pittyeg, mert valaki írt. Jelenleg apámmal építjük a kis faházikómat – a saját kezünkkel – mindentől távol.
Tévedés
Először azt hittem szorongok vagy depressziós vagyok, mert minden elkezdett idegesíteni. Minden erőltetett mosoly, a dugók, a dudáló autók, az idegbeteg sofőrök és türelmetlen emberek. A rohanás, sorbanállás, hazacipekedés. A számlák, a szomszédok, kötelező programok. A barátom elküldött terapeutához, de kiderült, hogy semmi bajom, csak besokalltam és egy 180 fokos változásra van szükségem. Most sem kevesebb a munkám, de ezt szívesen csinálom, ugyanis a mókuskerék és stressz helyett most fát vágok a Jancsi kályhámba, túrom a földet a veteményesemben vagy beszélgetek a tyúkjaimmal. Azt kell mondjam, hogy minőségi csere.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
