Milánót sokszor „egynapos” városként emlegetik, noha jóval több látnivalót kínál egy napnál. Mégis, annyira egyszerű és pénztárcabarát a kijutás, hogy már csak azért is megéri, hogy egy pénteki ebédet kint fogyassz el. Azért elég stílusos egy eredeti olasz pizzával és borral zárni a hetet, nem?!
Csak az ébresztő ne szólna
Nem kertelek, meghódítani Milánót egy nap alatt csak úgy lehet, ha korán hozzá is lát az ember. Hajnali háromkor szólt az ébresztő és mivel éjfélnél előbb nem szoktunk lefeküdni, ezért bizony nem ezen a napon aludtuk magunkat egészségesre. De mivel a legjobb barátommal készültünk erre a nagy kalandra, nem is volt kérdés, hogy megéri és kárpótol az élmény a karikás szemekért. Nagyjából fél hatra a reptéren voltunk és tőlem szokatlan módon, hatkor már az első kávémat kortyolgattam.
Hello Milánó!
Az utazás roppant gördülékeny volt, röpke egy órás úttal már Olaszországban voltunk. Valahogy a belvárosba való bejutás is annyira könnyen ment, hogy egyáltalán nem éreztük magunkat idegeneknek. Mindez persze köszönhető az okostelefonoknak is, hiszen gyakorlatilag két másodperc alatt tudtunk tájékozódni. A reptértől durván egy óra alatt be is értünk a centrumba és hirtelen a Milánói Dómnál találtuk magunkat. Az olasz fogadtatásban ezúttal sem csalódtunk és az olasz pasik még mindig odáig vannak a magyar nőkért.
Tudtuk, hogy nincs sok időnk, hiszen délután ötre már a reptéren kellett lennünk, ezért a nevezetességek felderítése helyett, inkább arra koncentráltunk, hogy ha pár órára is, de átadhassuk magunkat az olasz életérzésnek. Sikerült is, rálelve egy hangulatos olasz étteremre, egy aprócska utcában. Mondanom sem kell mi volt a menü. A jól bevált pizza és prosecco, melyekben nem tudsz csalódni, ha Olaszországban jársz. Végtelenül kedvesek voltak a pincérek és mi jókedvűen, kicsit talán spiccesen hagyhattuk el azt fantasztikus éttermet.
Ami a divatot illeti…
Mindig lenyűgöz, hogy az olaszok milyen stílusérzékkel vannak megáldva. Egyáltalán nem erőltetett, mégis egyedi és különleges. Sajnos a fast fashion ott is egyre jobban érzékelhető, viszont az idősebb korosztály stílusérzéke máig roppant kifinomult. A Galleria Vittorio Emanuele II amúgy is gyűjtőhelye rengeteg felsőkategóriás üzletnek, így nem volt meglepetés ezen a helyes stílusos emberekbe botlani.
Sugárzott a helyiekből az a megmagyarázhatatlan sikk, amit nem csak a ruha adott.
A fedett galérián haladva belebotlottunk egy igazán extravagáns fagyizóba, ahol ismételten megállapítottuk, hogy a pizzájuk mellett a fagyijuk is felejthetetlen. Bár öt euró nem kevés egyetlen gombóc fagyiért, nem érdemes kihagyni, ha már ott jár az ember.
Gyors kávé, aztán irány haza…
Természetesen a programból nem hiányozhatott az olasz kávé sem, ezért semmiképp sem szerettünk volna egy itthon is megtalálható kávézóban elfogyasztani a délutáni feketénket. Kerestünk egy hangulatos kis helyet, kiültünk a napra és már kortyolgattuk is az isteni presszónkat, egy napra hátat fordítva az imádott tejeskávénak. Nem is bántuk meg, hiszen kint kötelező kipróbálni az olasz eszpresszót, teljesen más ízélményt ad.
Ezután már nem maradt túl sok időnk, ezért egy kisebb séta után már indultunk is vissza a reptérre, ezúttal is nagyon könnyű volt a kijutás. Meglepően gördülékeny volt a hazaút is, nagyjából fél nyolcra már itthon is voltunk, igaz nem a legfrissebben. Összességében, viszont újra nekivágnék a kalandnak, hiszen nagyon feltöltő érzés kiszakadni a monotonitásból, még ha csak egy napra is.