Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?

37 éves vagyok, de a mai napig is vannak olyan pillanatok, amikor legszívesebben felhívnám anyukámat, és megkérdezném: „Szerinted ezt jól csinálom?" És valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül.

Véleménycikk: Schuszter Borka

Teljesen természetes, hogy a szüleinkre egyfajta példaként tekintünk. Ők voltak azok, akik először mutatták meg nekünk, hogyan működik a világ, hogyan kell döntéseket hozni, hogyan kell viselkedni másokkal, hogyan lehet egyáltalán felnőttként létezni. És persze az is teljesen rendben van, ha nehéz helyzetben hozzájuk fordulunk tanácsért. Attól, hogy felnőttünk, még nem lettünk hirtelen mindentudók.

Szerintem azonban van egy pont, ahol különbséget kell tennünk a támaszkodás és a függés között.

Ez a kérdés pedig elképesztően sok döntésünk mögött ott tud lenni.

Olvass még a témában

Várni a tökéletes pillanatra vagy bízni a sorsban? Hiányzik egy négylábú családtag itthonról

Chatelés, mint második műszak – miért kell mindenre rögtön válaszolnom?

Mi van, ha már nem motivál a cél, csak bánt, hogy nem érted még el?

A szakértő szerint ez a 7 hobbi a lelki békéd titka – Te hányat űzöl közülük?

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »

Ezeket olvassák most

Ezt hozza 2026. szeptember 27. a numerológia szerint: új kezdetek

3 csillagjegy, akiknek ősszel váratlan lehetőség kopogtat az ajtaján

„Kértem, hogy szégyen nélkül mondja el egy régi szexuális vágyát” – ha azt akarod, hogy a férjed nyitottabb legyen, kezdd a hálószobában

Állandóan aggódsz és túlgondolsz mindent? Lehet, hogy te is neurotikus vagy

„A tükörbe néztem, és nem tudtam, ki áll ott” – a reggel, amikor rájöttem, évek óta más életét élem

„Amikor hullarészegen jelent meg az esküvőmön, azt mondtam: ennyi volt” – Családtagok, akikkel jobb volt megszakítani a kapcsolatot