Ha étterembe megyünk, általában az fizet, akinek éppen jobban áll a számlája. Ugyanez igaz egy kávéra, mozira vagy egy utazásra is. Nem csinálunk belőle külön ügyet. Nem sajnáljuk egymástól a pénzt. Akkor sem, ha egyikünknek sincsenek korlátlan lehetőségei.
Szerintem pont ez az érdekes ebben: a külön bankszámla nálunk nem a pénzügyi elkülönülés jele. Hanem annak a jele, hogy megbízunk egymásban.
Nem azért szeretném, hogy legyen saját számlám, mert titkolni akarok valamit. Nem azért, mert nem akarom, hogy a párom tudja, mennyit keresek vagy mire költök. És végképp nem azért, mert készülök valami szökési tervre egy csendes hétfő estén.
Egyszerűen csak szeretném megőrizni azt az érzést, hogy van saját pénzügyi területem
Talán az előző generációk számára ez nehezebben választható szét a házasság fogalmától. Mintha a komoly kapcsolat természetes következő lépése az lenne, hogy mostantól minden közös: a lakás, a döntések, a pénz, a bankszámla, lehetőleg még a PIN-kód is. Olvass még a témában
Az anyai sikerem valódi jele: amikor a lányomnak már nem lesz rám szüksége
Miért nem tudok más nők sikerének örülni úgy, hogy közben nem a saját kudarcomra gondolok?
Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?
Harmónia és sikeres együttműködések: ez vár rád a munkában októberben a csillagjegyed szerint
De én nem gondolom, hogy az összetartozás mértékegysége az, hogy hány dolgot tudunk összevonni.
Sőt, azt hiszem, felnőttként kifejezetten fontos megtartani bizonyos saját tereket. Lehet közös otthonunk, lehetnek közös terveink, közös kiadásaink és közös jövőképünk úgy is, hogy közben mindkettőnknek marad valami, ami csak a sajátunk.
Nekem ilyen a bankszámla.
Ráadásul szerintem furcsa elvárás, hogy ha két ember összeházasodik, akkor automatikusan megszűnjön a pénzügyi magánéletük. Miért kellene például minden egyes költésünkről tudnia a másiknak? Miért lenne természetes, hogy egy házasságban ugyanúgy hozzáférünk egymás teljes pénzügyi mozgásához, mint a közös családi költségekhez? Nálunk nem erről szól a bizalom. Éppen ellenkezőleg.
Azt szeretem ebben a rendszerben, hogy nem kell számon tartanunk, ki mikor fizetett többet. Nem kell igazságot tennünk minden egyes éttermi számlánál. Ha neki éppen több pénze van, ő fizet. Ha nekem, akkor én. Egy másik hónapban lehet, hogy fordítva lesz.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
