Minden generáció arra tud építeni, amit az előző generációtól kapott. Ám amíg a fizikai biztonság kérdéses, nem mindig marad lehetőség az érzelmi biztonság megteremtésére.
Az elmúlt néhány emberöltőben nagyon sokat és nagyon gyorsan változott a világ körülöttünk. A legtöbben már egészen másként nőttünk fel, mint a nagyszüleink, és jellemzően a mi gyermekeink is másként nőnek fel, mint mi.
Ez azonban nem mindig adott teret arra, hogy az érzelmi fejlődésre is fókuszáljanak. Lehetőséget biztosított viszont a következő generáció számára, hogy így tegyen.
Az elsők, akik lépnek
A most gyermeket nevelő korosztályban sokan érezhetik úgy, hogy ők az elsők, akik megpróbálják „megtörni a kört”, vagyis olyan eszközöket adni a gyermekeiknek, amely hozzásegíti őket az érzelmeik egészséges feldolgozásához.
A Hogyan beszéljünk úgy, hogy a gyerekek meghallgassanak, és hogyan hallgassunk úgy, hogy a gyerekek beszéljenek című nevelési könyv első fejezete, az „A gyermekek segítése az érzelmeik kezelésében” elmagyarázza, hogy milyen erőt ad a gyermek érzelmeire való ráhangolódás és azok elismerése. Tegyük fel, hogy a gyermek feldúltan jön haza egy barátjával való interakció miatt. Olyan könnyű lekicsinyelni az élményt: „Minden rendben lesz, ez is elmúlik”, vagy tanácsot adni: „Próbáltál már tornázni, amikor dühös vagy?” Bár jó szándékúak, ezek a reakciók általában kevésbé segítenek, mintha figyelmesen meghallgatnánk, és megneveznénk az érzést: „Érthető, hogy csalódottnak érzed magad, amikor a barátod ma nem akart átjönni játszani”. Ez egy megnyugtató, validáló megközelítés. Az elkötelezett empatikus meghallgatás a magja mindannak, amit a mentális egészségügyben is tesznek.
Nem akarnak olyanok lenni, mint a szüleik
„Pszichiátriai praxisomban abban a kiváltságban van részem, hogy sokféle hátterű pácienssel dolgozhatok, akiknek a világ minden tájáról vannak kötődéseik” – mondja dr. Suzanne Bender pszichológus, a téma egyik szakértője. „Gyakran a pácienseim az elsők a családjukban, akiknek van idejük és energiájuk az érzelmi egészségbe fektetni. Beszélgetünk a szülői küzdelmeikről. Van, hogy azt mondják: ‘Nem tudom, hogyan reagáljak a gyermekemre, de más akarok lenni, mint a szüleim.’ Felismerem ennek a pillanatnak a bátorságát.
„Ők azok, akik az interakció és a mások megértésének új módját keresik. És amikor az egyik ember pszichológiai megértése növekszik, az egész család profitál belőle. Ahogy a páciensemmel együtt dolgozunk, mindig elmondom nekik: Fontos felismerni, hogy úttörő vagy. Ahogy egyre többet tanulsz önmagadról és arról, hogyan lehet pszichológiailag összehangolt módon szülővé válni, a befektetésed nemcsak a családodra lesz pozitív hatással, hanem az elkövetkező generációkra is.”
Nyitókép: ilona titova/istockphoto.com