Miután a négyéves lányom a héten harmadjára kérdezte meg tőlem, hogy: „Anya! Ő fiú vagy lány?” és minderre én is nehezen tudtam válaszolni, elgondolkodtam. Hát valahogy így született ez az írás.
A válaszom egyébként az volt, hogy fiú, bár magam sem voltam teljesen biztos benne. De nem úsztam meg ennyivel. A gyerek tovább kérdez, jól teszi, úgy okosodik. „De akkor miért ilyen a haja? Miért van ilyen ruhában?” És miért ne kérdezne ilyeneket, amikor ha végignézünk a 20 év körüli heteroszexuális fiúkon is, lassan nem sokban különbözik az öltözködésük a lányokétól.
Vagy velünk van a baj? Elvégre mi nem járunk már annyira szoknyában.. De akkor is, feszülős csőnaci, amin több a szakadás, mint az anyag, köldökig kivágott felső, amiből elősejlik frissen gyantázott mellkasa, a szemöldöke formára szedve, szakálla festve, egy kék kontaktlencse is belefér.
Normális ez? Azért egy kis hanyag elegancia maradjon már. Nem azt mondom, hogy a férfiak igénytelen és ápolatlanok legyenek, szó sincs róla, az senkinek nem hiányzik, de azért ne töltsön el több időt a fürdőszobában a tükör előtt, mint mi, hölgyek. Az majd a mi dolgunk.
És akkor még szót sem ejtettem azokról a fiúcskákról, (mert nem tudom máshogy mondani, vérbeli macsónak aligha nevezhetném őket) akik videókban sminkelik magukat és ezt büszkén fel is töltik a netre.
És nem csak a megjelenéssel van a baj. Egyre jobban kiveszőben van az udvarias, előzékeny, illedelmes férfi is. Ha a buszon állok, sajnos egyre kevesebb példát látok rá, hogy egy idős vagy várandós hölgynek átadják a helyüket, vagy segítenek a csomagjait cipelni. Inkább belemélyednek legújabb okos telefonjukba és feltolják a hangerőt.
És ez még nem az a kategória, akinek „apu megvette a várost” és ezért már azt hiszi, hogy ő valaki. Elhiszi magáról, hogy ő dolgozott meg érte, és volt olyan tehetséges üzletember, hogy futotta a szép kocsira meg a fényűző élet egyéb kiegészítőire. Úgy érzi, sportkocsival a feneke alatt neki már mindent lehet. Ha valamit esetleg rosszul csinálna a felelősséget úgysem ő vállalná, majd azt is megoldják helyette, ahogy minden mást is.
Mindez az apák hibája lenne? Aki ahelyett, hogy időt szánt volna fiára inkább alátolt egy csinos járgányt? Vagy ne hibáztassuk mindenért az apákat? Nem tudom, mi lenne a mai fiatal fiúkkal, ha érettségi után katonaságba kellene menniük. Persze tisztelet a kivételnek.
Mert nem azt mondom, hogy egytől egyig, mindegyik férfi hasznavehetetlen, bunkó, elnőiesedett, lágy ember lett, de azt se nagyon értem, miért akar egy lassan középkorú férfi az édesanyjával élni és miért nem szakad el otthonról, lép a maga útjára?
Philip Zimbardo, világhírű szociálpszichológus, Nikita D. Coulombe közreműködésével hasonló kérdésekre keresi a választ, Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? című könyvében. Szerintük a technológia és környezet változásai, az apa nélkül felnőtt gyermekek, és az iskolarendszer hiányosságai együttesen felelnek azért, hogy rengeteg fiatal férfi képtelen boldogulni az életben.
Azt tanácsolják, hogy tegyék le végre a telefont és ne csak a laptop képernyőjét bámulják egész nap, hiszen akkor el fogják szalasztani a lehetőségeket. Inkább merészkedjenek a valós világba és vessék bele magukat az események sodrásába.