Gyerekkorban egy nyári szünet örökkévalóságnak tűnt. Most egy egész év úgy elszáll, hogy alig veszed észre, mikor váltottak az évszakok. Ha ismerős ez az érzés, nem vagy egyedül, és a jelenség mögött nem a képzeleted áll, hanem az, ahogyan az agyad feldolgozza és tárolja az élményeket.
A kutatók régóta foglalkoznak azzal a paradoxonnal, hogy az idő objektíven ugyanolyan tempóban halad, mégis másképp éljük meg gyerekkorban és felnőttként. A válasz nem a naptárban keresendő, hanem abban, hogyan dolgozza fel az agy az új és a megszokott ingereket.
Az agy nem az órát nézi, hanem az élményeket számolja
Az agy időérzékelése nem egy belső stopperóra ketyegésén alapul, hanem azon, hány új, feldolgozandó inger érkezik egy adott időszak alatt. Amikor sok friss információt kell megjegyezni és rendszerezni, az agy sűrűbben rögzíti a pillanatokat, és visszatekintve úgy érezzük, hogy az az időszak hosszabb volt. Olvass még a témában
Életem legfájdalmasabb leckéje: szeretettel nem lehet megváltoztatni valakit
Libabőrös lettem, amikor a kislányom elmesélte, hogy előző életében ő volt az anyukám
Spórolós zseni vagy anyagi csőd? Ők bánnak a legjobban – és ők a legrosszabbul a pénzzel
Ezt hozza 2026. szeptember 7. a numerológia szerint: bőség és erő
Ezt a jelenséget nevezik a kutatók visszatekintő időérzékelésnek. Nem az élmény közben érezzük hosszabbnak az időt, hanem utólag, amikor felidézzük, mennyi minden történt egy adott periódusban.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
