Elképesztően szörnyű tud lenni, mikor valaki azt érzi, hogy a családja figyelmen kívül hagyja, nem törődik a véleményével, rosszabb esetben a puszta jelenlétével. Sajnos hazánkban is rengeteg az érzelmileg elhanyagolt gyermek, borzasztó dolgokat kell elszenvedniük egyeseknek. Viszont a bántalmazás nem mindig nyilvánvaló és egyértelmű, ráadásul sokszor mélyen elrejtjük magunkban a sebeket. Azonban a rejtegetés nem jelenti azt, hogy ezek a sebek nem léteznek. A felszín alatt munkálkodnak, újra és újra fájdalmat okoznak.
Nem lenne szabad, hogy bárkiben felmerüljön ez a gondolat
Ha gyakran aggódsz azért, hogy a szüleid szerettek-e, akkor az nem rólad szól, hanem a szüleidről. Nem lenne szabad, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerüljön egy gyermekben, aki lehet, hogy mára már réges régen felnőtté vált. Talán kiközösítettek, folyton ok nélkül büntettek, veszekedtek veled, és mindezért persze magadat hibáztattad.
Sajnos gyakori, hogy a kapcsolatot felnőttkorban sem sikerül igazán rendezni, mert az ilyen szülők gyakran meg vannak győződve arról, hogy ők nem rontottak el semmit.
Olvass még a témában
Túl elfoglaltak voltak, de csak a gyerekeikért dolgoztak, akik egyébként is félreértették a szándékaikat – de hát ez normális, mert ők csak gyerekek. Támadásnak vélik, ha felhozod, mindig azt érezted, a testvéredet jobban szeretik, arról pedig hallani sem akarnak, hogy érzelmileg elhanyagoltak… Mindez viszont nem jelenti azt, hogy te, önállóan, szakértő segítségével ne foglalkozhatnál a kérdéssel. Sőt, ha ilyen gondolatok motoszkálnak benned, akkor erre szükséged is van.
