A betegség, ami könyörtelenül lecsaphat bármelyik nőre. Ha időben felismerik, nagyon jó eséllyel gyógyítható. Laura esetében sajnos nem ez történt.
Amikor valakinek a családjában, vagy az ismerősi körében fordul elő mellrák, az igazán kijózanító. Az egyik közeli barátnőm, Laura nemrég esett át életmentő műtéten.
„Úgy érzem, sokkal többet is tehettem volna saját magamért. Boldogan éltem, és azt hittem, velem soha nem történhet semmi rossz. Pedig a jelek mindig ott voltak körülöttem. A nagymamám mellrákban halt meg, és anyukámnak is voltak problémái a mellével, folyton cisztákat találtak nála. És még ezekre a jelekre sem figyeltem. Csak az én hibám, hogy át kellett élnem ezt a borzalmat, és csak az orvosaimnak köszönhetem, hogy túléltem. Az ember mindig utólag okos, és csak a saját hibáinkból tanulunk. Hát én nagy árat fizettem ezért a tapasztalatért. A jobb mellemmel fizettem érte. Szörnyű még csak kimondani is.
Mell önvizsgálat? Azt hiszed, érdekelt? Hiszen velem semmi rossz nem történhet!
Ha tehetném, visszapörgetném az időt, és már a kezdetekkor elkezdeném átvizsgálni mindkét mellem. Ehelyett most kontrollvizsgálatok és folyamatos izgalom az osztályrészem. És az a borzalmas felismerés, hogy én okoztam ezt magamnak. A tudat, hogy a kislányom is örökölheti a hajlamot, szörnyű. Próbálom elhessegetni, de nem egyszerű, hiszen mindig a fejemben van.
A műtét számomra egy pillanat volt. Az utána következő napok azonban mély depresszióba küldtek. Nem akartam enni, és nem akartam senkivel beszélni. Úgy éreztem, eltűnök a föld színéről. Zoli, a férjem volt az egyetlen, akit látni akartam. A kislányomra anyósomék vigyáztak.
Sugár, kemó. Ezekről a szavakról korábban csak ismeretterjesztő filmekből és könyvekből hallottam, meg persze a nagymamám is beszélt róluk, de akkor még kicsi gyerek voltam.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer kopasz leszek majd, gyenge és védtelen.
A rák itt van velem, itt maradt a zsigereimben. Nem szó szerint persze, de nem tudhatom, hogy mi lesz a jövőben, mikor mondják azt egy szűrővizsgálaton, hogy kiújult. Nem lehetek pesszimista, mert most én győztem, és erősnek kell lennem a lányom miatt is. Ő még kicsi, hatéves. Nagyon fontos, hogy tudjon arról, min mentem keresztül, és arról is, hogy ezt megelőzheti. Rendszeres önvizsgálattal, szűrővizsgálatokkal. Remélem, lesz alkalmam megtanítani neki, hogyan csinálja, mire figyeljen.”